2.évad 4.rész

Justin Bieber

Nick hazudott nekem? De az is lehet, hogy őt informálták félre, sőt biztos. Austinak küldtem egy sms-t, hogy készüljön fel, mert ma este támadunk, igaz nehéz lesz, de majd megoldjuk.


- Austin! baj van!- léptem be a házba, de nagy meglepetés fogadott, mert szinte az összes emberünk ott volt.

- Tudom, Justin. Szerencsére sikerült még időben értesítenem őket, s így most megfelelően vagyunk. A terv is elkészült. neked csak annyi a dolgod, hogy Eli-t megkeresed, mi addig lefoglaljuk az embereket.

- Köszönöm!- veregetem meg a vállát.

- Gondolom.- mondta flegmán. igaza van, hogy ilyen.

- Sajnálom, én nem tudtam tényleg.

- Semmi baj, megértelek, de azért szarul esett.- rántotta meg a vállát.

- Tényleg sajnálom.

- Megértelek.- mosolygott rám, majd megöleltük egymást.- Akkor indulás.


Idegesen doboltam a térdemen, míg barátom vezetett. Nagyon féltettem szerelmem, de nem értem, hogy mit keres ott, pont abban a házban. Kerekeim csak ezen kattogtak, hogy erre választ kapjak, de sehogy nem kaptam választ. Nick, ő tuti, hogy nem tehet semmiről, csak csupán félrevezették, ő keményen segített nekem.

- Min agyalsz ennyire?- nézet rám barátom.

- Hogyan került oda Eli, hisz senki nem ismerheti azt a helyet, de Nick tuti, hogy nem vitte oda, hisz azért ő is segített.

- Szerintem Nick keze is benne van.- csóválta fejét barátom.- De inkább nem mondok semmit, mert nem tudhatom.

Sóhajtottam egy nagyot, majd szememet behunyva gondolkodtam mindenen, amin csak lehetett. Már kezdünk közeledni a helyszínhez, s szívem egyre jobban dobog, s gyomrom görcsben van. Leparkoltunk, s majd mindenki kiszállt a kocsijából. fegyvereket elővettük, majd elindultunk.

- Akkor, Justin te menj a ház felé, mert már Willék, lerendezték a fickókat, de készülj fel, hogy kemény menet lesz.- adta a feladatot Austin.

Fegyver a far és az első zsebemben helyezkedik el. A levelek csak úgy ropogtak a lábam alatt, de nem kellett semmi miatt aggódnom, mert a srácok tálcán nyújtották nekem a galambot. Sietve sétáltam a házba, majd felfelé néztem, hogy esetleg a szerelmem nem e néz ki az ablakon, ahogy rá gondoltam, ő megjelent. Kezét kinyújtva egy könnycsepp jelent meg az arcán, én meg sietve mentem be a helyiségbe, s meglepődve találtam szembe magam 2 Feketével.

- Hoppá, a híres justin Bieber!- mondta nevetve egy kopasz néger fickó, s a haverja is felnevetett.

- Hm, nem is tudtam, hogy így elterjedt a nevem, hogy még az ilyen nyomorékok is ismernek, mint ti.- vettem elő pisztolyom.

- Bekeményítünk?- vették elő ők is a gyilkos eszközt.

- Adjátok ide a lányt!- szűrtem ki fogaim között a szavakat.

- Pff, jó kis cicusod van, szerintem az ágyban is jó lehet.

Erre a kijelentésre nekem se kellett több a néger férfinak belelődtem a lábába, a másik is lőtt egyet, de szerencsére nem talált el, én gyorsabb voltam, s így a hasába sikerült céloznom, mire ő is kifeküdt, s a társa mellette ordibált a fájdalomtól. Felszaladtam az emeletre, majd betörtem azt a szoba ajtót, ahol a szerelmem volt. Az ablaknál állt, s mintha az idő teljesen lelassult volna. Megfordult, majd karjaimba vetette magát. Szeme tele volt könnyekkel, én csak mosolyogva kémleltem, akit már 2 éve nem láttam.

- Itt vagyok, szerelmem!- megfogtam az állát és érékien megcsókoltam. hangos zaj, lövéseket lehetett hallani, mintha egy kisebb háborúba csöppentünk volna.

Megfogtam szerelmem kezét és sietve futottunk le a lépcsőn, de valaki megzavart a cselekedetembe.

- Ha megmozdultok, megölöm a lányt!- kiabálta az egyik néger, majd még sok-sok társa vett minket körbe.

- Mit akartok?- kérdeztem idegesen, éreztem, ahogy Eli egyre erősebben szorítja a kezemet.

- Mi csak vastag pénzt kapunk, szóval. Nem akarunk senkit bántani. Nekünk csak a szépséges kell.- nézett végig a barátnőmön.

- Csak a holtestemen keresztül, majd elővettem a fegyvert, s belelődtem a lábába, majd Eli-t kézen fogva kifutottunk a házból. Egyenesen az erdőbe.


A skacok már mentek támadni őket, közben én is lőttem pár embert, de nem nagyon szándékoztam megijeszteni a szerelmem, ezért inkább a skacokra hagytam, s mi menekültünk az erdőbe. Remélem semmi bajuk nem lesz, mert azt nem tudnám elviselni, hisz miattam vannak itt. Csak futottunk a szerelmemmel, majd egy kisebb pataknál megálltunk.

- Justin! Ne álljatok meg!- kiabálták a többiek.

- Eli, most figyelj rám. Búj el a közelbe valahol, de olyan helye, ahol nem vesznek észre.- fogtam meg a fejét és mélyen a szemébe néztem.

- Veled mi lesz?- kérdezte remegve.

- Figyelj, muszáj segítenem a skacoknak, mert mind miattam jöttek el, nem tudnám elviselni, ha valami történne velük.

- Justin..- gördült ki egy könnycsepp az édes barna szemeiből.

- Kérlek, ne sírj. Nem lesz semmi bajom, ígérem. Adok neked egy fegyvert- vettem ki a pólóm alól, ha bármi baj van, akkor használd, de ne menj messzire hogy hamar megtaláljuk egymást.

- Rendben- remegő kézzel tette el a fegyver. Fejét megfogva érzéki csókot adtam neki.

- Szeretlek- leheltem ajkaiba.

- Én is szeretlek!- adott egy utolsó csókot, majd elment.

Elbújtam a fa mögé, mert már közeledtek, mindenki utánunk jött, mert nagyon akarják Elit. Már láttam őket lőttem az ellenséget, s ők is lőttek. A társaim is gyilkolták az ellenséget. Mindenhol csak a golyó hangját lehetett hallani, pár ember a kis tóba zuhant, de féltem, hogy El-t el ne veszítsem. A gondolataim nagyon nem itt voltak, hanem a szerelmem körül, így párszor majdnem eltaláltak, de szerencsére Austin mindig jókor volt jó helyen, így arrébb lökött.

- Lassan távolodj, keresd meg Elizát!- kiabálta nekem, közben fedezett.

- Nem tehetem, mert muszáj nektek segítenem!- én is kiabáltam vissza, majd kiontottam egy négernek az életét.

- Kussolj, menj a szerelmedért! Nem azért csináltuk eddig, hogy megint elveszítsük!

- Köszönöm!- adtam át neki a szerencse medálomat, majd erdőbe futottam. A golyók hangja egyre halkabb lett, már a tó végénél jártam, de Elit nem találtam sehol.

- Esetleg Elit keresed?- nevetett egy ismerős hang, majd megfordultam, s a saját bátyámmal találtam magam szembe. Teljesen lefagytam.

- Ezt mire véljem?- kérdeztem zavarodottan.

- Tudod,- szívott a cigijébe- én szerveztem ezt az egészet!- mondta ki lazán, de közben idegesen.

- Mi van? Te csak viccel!- túrtam bele hajamba.

- Nem! Mert ez a ribanc elrontott mindent!- kiabálta hangosan.

- Mit rontott el?- kiabáltam neki vissza

- Minket! teljesen megváltoztál mióta azzal a csajjal vagy!

- Minket,- nevettem fel gúnyosan- olyan már réges-rég nem létezik, hogy minket! Emlékezz csak vissza, hogy mi történt!

- Nem igaz!

- De, igaz! Itt hagytál, amikor apát megölték! 15 éves kölyök voltam, s fogalmam se volt a dolgokról, röviden, én kaptam meg a vezetőséget! 15 évesen, érted? még csak egy gyerek voltam, hamar fel kellett nőnöm! De után te mit is csináltál? ja, igen emlékszem már rá! Lefeküdtél az akkor barátnőmmel! utána meg a pofámba vágtad, majd nevetve eltávoztál azzal a mondattal, hogy csinálj azt amit akar, szaros! Ez volt az utolsó mondatod, majd hirtelen 4 év után elteltével itt vagy!

- Oh, hagyjuk már a múltat..- forgatta meg a szemeit.

- Úgy volt, hogy segítesz, nem?- háborodtam fel.- De te most így egyik pillanatról a másikra a másik oldalra állsz! Szánalmas féreg vagy!

- Tudod, nem az egyik pillanatról a másikra álltam az ellenség oldalára, hanem én szerveztem az egészet.- nevetett fel.









Sziasztok!!

Köszönöm szépen a komikat és a feliratkozókat! Nagyon édesek vagytok!! *.* :DD Ne haragudjatok, hogy ez a rész ilyen kis rövidke lett, de eléggé rég volt rész, s már nem szerettem volna tovább húzni, de remélem ez is tetszik nektek! Pusziii!