2.évad 3.rész

- Eli! Hol vagy! mit műveltek veled?

- Justin, nem tudom, de kérlek segíts!- fájdalmasan hallottam síró hangját.- Le kell tennem, mert jönnek!- s ezzel ki is nyomta a telefont.

Boldog voltam. 1 hét után boldog voltam, hogy hallottam édes hangját, de szomorú is voltam, mert nem tudok neki segíteni, de közben a düh is bennem volt, mert bennem van, hogy megölöm, aki elrabolta a szerelmem. telefonomat az ágyhoz vágtam és egy nagyot kiáltottam, mire Austin egyből be is jött.

- Mi történt?- kérdezte ijedten.

- Beszéltem Elivel, s nem tudom, hogy merre és egyáltalán mit tegyek. Az én hibám az egész, hogy ő ott van. Nem fogom sose megbocsájtani magamnak, ha valami baja esett.

- Tudod, ha nem itt sajnáltatnád magad, hanem esetleg tennél is valamit, hogy közelebb kerülj hozzá, akkor többet érnél el, mint hogy itt sírsz.- emelte fel hangját barátom.

- Teljesen igazad van! Most rögtön szólni fogok Nick-nek, hogy készen állok, hogy keressem Elit.

Teljesen új erőre kaptam, ahogy hallottam a szerelmem hangját, mintha a szívem teljes szeretettel dobogna. Egyből tárcsáztam Nick számát, majd közöltem vele, hogy most rögtön oda megyek hozzá. 25 perc alatt már a kocsim a háza előtt állt. Kellett bátyámnak 15 perc mire a seggét betolta a kocsimba.

- Mi tartott ilyen sokáig?- kérdeztem idegesen.

- Csajoztam. Na, mond.

- Én is beszállok.

- Készen állasz rá, hogy te is velünk keresd Elit?

- Teljesen.

- Jól van, de figyelmeztetlek, hogy azt csinálsz, amit én mondok!  Megértetted?- mondta egy kicsit fenyegetően,

- Persze.- mondtam nyugodtan.

- Ok, de most húzok, cső!- vágta be idegesen az ajtót. Valami nagyon felhúzhatta, de nem izgat.

Valami nagy érzés járta át a szívemet, hogy Elivel beszéltem. A remény mérőm a legmagasabb szinten van. Csak úgy száguldottam a kocsimmal. Enimen hangja csak úgy dübörgött a kocsimban, valami miatt boldog lettem, de közben féltem is a szerelmem, de legalább már tudom, hogy nem bántották, s majd még keresni fogom. Valami elmondhatatlan érzés kavarok bennem, de a zene jobban rásegít, hogy a hangulatom még jobb legyen.

Picture me guitting, now draw a circle and put a line throught it, slut
( Képzeld el, hogy abbahagyom, most rajzolj köré egy kört és vésd az eszedbe, ribanc)
It's survival of what?
( Ez a túlélés, mi?)

Enimen hibátlan hangja énekelte ezeket a sorokat, majd torkom minden erejéből énekelni kezdtem a csajt.

- This is survival of the fittest
( Ez az ahol a legalkalmozkodóbb éli túl)
This is do or die
( Ez az ahol cselekszel vagy meghalsz)
This is winner takes is tall
( Ez az ahol a nyertes visz mindent)
So take it all
So take it all
( Szó szerint mindent)

Énekeltem ezeket a sorokat, mert itt én leszek a győztes, mert én fogom megölni, aki elrabolta a szerelmemet. A zene dübörgött a dobhártyámba, de nem érdekelt, mert most teljesen fel vagyok pörögve. A fák csak színes fénycsíkokként mentek el mellettem, most nem érdekelt, hogy mennyivel megyek, szabadnak éreztem magam. Élveztem a zenét, szeretetet, erőmet, és hogy megtalálom Elit. Száguldottam, mint egy szabad madár, majd arra lettem figyelmes, hogy a telefonom a földre esik. Másodperceken belül csúszva parkoltam le, itt úgyse járnak kocsik, majd a zenét is kikapcsoltam, s majd a rezgő telefonomat felvettem. Elhúztam a kis nyíllat, majd fogadtam Nick-et.

- Mond.- mondtam nyugodtan.

- Csoda, hogy fel bírtad venni. Most hívlak 6-ra. Nővel voltál?- éreztem, ahogy elmosolyodik.

- Nem.- adtam egyszerű választ.

- Pedig nem ártana, tuti, hogy szűkös agy lent. Eli nem tudná meg, vagyis kéne neked egy kis kikapcsolódás, mert a végén még nem fogod tudni használni. Ha gondolod küldök neked valakit.

- Nekem csak Eli kell, nem érdekel, ha nem fogom tudni használni a faszomat, de hidd el, hogy Elinek sikerülne beindítania a pici Justint, szóval kopj le ezekkel a kurva idegesítő szövegeiddel, mert egyáltalán nem érdekel semmilyen csaj. Mond, hogy miért hívtál.

- Eddig a feketékhez küldtem embereket, mert az is lehet, hogy náluk van Eli. Most azt nyomozom, hogy Eli kivel lehetett kapcsolatban valamelyik bandából, de páran azt állítják, hogy a szerelmed a fekete mezőn van.

- Mennyi embert küldtél a fekete mezőre?

- Inkább úgy mondanám, hogy a csapatból úgy 15-en maradtak itt. Szerintem te is menj utánuk, mert nagyon biztos az állás, hogy ott van.

- Mi van? Te az egész emberünket elküldted Californiába?- förmedtem rá.- és azt akarod, hogy én is menjek? Mennyi bizonyíték van, hogy a Feketéknél van, ha?- kiabáltam a telefonba.

- Nagyon sok!- mondta nyugodtan.- Figyelj, kaptunk még régebben egy videót, s azon a megfigyeltünk a környezetet.

- Látni akarom a videót.

- Azt a videót magukkal vitték a többiek, de biztos hazudok.

- Jól van, ne haragudj. Rendben, akkor holnap indulok is Los Angeles-be.

- Semmi baj tesó, akkor később átküldöm az információkat.- majd le is tette a telefont.



Mindent eltettem, ami az útra kell. Austin nem nagyon örül neki, hogy elmegyek, mert szerinte Nick hazudok, s sikeresen összevesztem vele, mert az is lehet, hogy ő hazudik nekem, mert amikor a kirándulásra mentem Elivel, akkor tett rá pár pozitív megjegyzést, szóval inkább a bátyámnak hiszek, mint neki. Már lassan 1 órája vezetek, mire a telefonom el kezdet eszeveszetten csörögni. A készülék képernyőjén Austin neve díszelgett.

- Mond!

- Nick hazudott neked! Most rögtön fordulj vissza!- mondta idegesen a telefonba.

- Ja, persze. cső.- rávágtam a telefont, hogy a saját bátyám hazudik nekem? Biztos nem. Végül is Nick nem olyan, aki ennyire segítene keresni. Lehet, hogy mindvégig csak szívatott? vagy inkább Austin szívat? Már azt se tudom, hogy ki mond igazat. Megálltam az úttest szélén, s csak ott ültem, vártam, hogy valami jelet kapjak, végül a telefonom megint csörgött, de most Eli neve volt a képernyőn.

- Szerelmem! Jól vagy? Nem esett semmi bajod?

- Justin! Nem, nincs semmi bajom, de nagyon félek tőlük!- mondta sírva.

- Hozzád értek?- kérdeztem feszülten.


Elizabeth Diamond szemszöge


Épp válaszolni készültem volna Justinnak, de halottam, ahogy valaki nyitja az ajtót, telefonomat gyorsan az ágy alá löktem, nehogy elvegyék, mert Justin az utolsó esélyem, hogy segítsen rajtam.

- Kivel beszélsz?- kérdezte idegesen egy néger borostás fickó, őt még ideáig nem is láttam.

- Senkivel.- nyögtem ki félve.

A fickó körbenézet, s tekintette rajtam állt meg. Kicsit felkuncogott.

- Tudod, hiába rinyálsz itt, mert senki nem fog megtalálni, hisz az erdő közepén vagyunk. Senki nem fog megtalálni, mert mindenki azt hiszi, hogy Californiában vagy.- nevetett fel, majd lassan sétált ki.

Justin is Los Angelesben van? Messze tőlem? Egy könnycsepp gördült ki az arcomon. Telefonom után mentem, majd az ágy alá kúszva sok port felszedve megtaláltam.

- Justin!- mondtam sírva.

- Szerelmem! Egy órányira vagyok Stratfordtól, s már tudom, hogy merre lehetsz. Írd le, hogy mit látsz a szobában.

- Egy emeletes faházban vagyok. Minden fából van. Egy ablak van a szobába, amin nincs rács, mert ha leugrok meghallok, az ablak alatt egy nagy kutya van, ami mindig ugat, ha kinézek. Egy ágy van a szobában, s a szobában van egy fürdőszoba is. Van még gardrób. más nincs. De még van egy kép, amin egy fiatal nő van, aki fogja a fiát.

- Akkor tudom hol vagy. Figy...- de a vonal megszakadt, szerintem Justinnak szakadt meg, mert nekem van térerőm és mindenem.

Remélni tudom, hogy szerelmem hamarosan itt lesz értem.

 

Sziasztok! 

Köszönöm szépen a komikat, feliratkozókat! Köszönöm! Imádlak titeket! <3 Szerencsére már Eli is feltűnt! :) Garantálni tudom, hogy a következő rész izgalmakkal lesz tele! :) Mindenki élvezze ki a szünetet! 

Puszi: Enchil

2. évad 2. rész

Nem nagyon bízok Nick-ben, de ő maradt, aki tud nekem segíteni, mert 2 évig elzártak a külvilágtól, ami azt jelenti, hogy most semmit nem tudok tenni. Szépen mindenki hallgatva várta, hogy akkor mi lesz, de még én magam se tudom.

- Akkor?- kérdeztem halkan.

- Justin, tudom, hogy most nincs erőd ehhez. A kisebb dolgokat megbeszélem a skacokkal. A fontosabb dolgokat, majd ketten megbeszéljük.

- Jól van, köszönöm.- tettem kezemet a vállára.- Addig megyek egy kicsit sétálni.


Az ég szürke, s a tenger hideg hullámai játszadoznak a parton. Én? És én mit csinálok? Semmit, semmit nem tudok tenni, hogy megmentsem a szerelmem. De nem, én inkább itt sétálgatok a parton, de semmit nem tudok tenni, mert nem tudok cselekedni, mert a mostani helyzetet nem tudom, hogy milyen veszélyesek. Az én hibám ez az egész, nem kellett volna, hogy szerelmes legyek belé, de már késő. Tenni fogok azért, hogy megtaláljam őt, de ha valami baja esett, nem tudom mit fogok csinálni.
Nick iránt is vannak kétségeim, hisz ő a 2 év alatt egyszer se kereset, s nem értem, hogy miért segít nekem, hisz sose volt az a fajta, aki a tesójának segít, ha valami baj van a női ügyeivel, mert ő mindig azt csámcsogja a fülembe, hogy első a megbízás, vevő, munka. A nők csak a szexre jók, de szerintem a szerelem is nagyon fontos. De remélem, hogy most bízhatok benne.

Már az ég sötétre váltott, hideg szellő öleli a testem, s én még mindig itt vagyok a parton. Semmit nem tettem ezen a napon, hogy valami nyomot találjak a szerelmem iránt, csak itt ültem egész nap. Erőt vettem magamon, majd lassan elindultam haza, ahol a szerelmem nem vár boldogan.



- Azt hittem, hogy már öngyilkos lettél!- viccelt Nick, amire csak egy cinikus nevetést küldtem.- Gyere, üllj ide- mutatott maga elé a székre.

- Van valami? - kérdeztem halkan.

- Justin! ne legyél már egy nő miatt ilyen sebezhető és puhány! megéri neked?- kérdezte ingerülten a bátyám.

- Van valami?- kérdeztem meg ismét.

- Mindig is ettől féltem, hogy ilyen leszel, de majd én megtanítalak arra, hogy egyetlen hülye kurva se éri meg, hogy magad alatt legyél!- csattant fel.

- Te ne merészelj így beszélni róla!- húztam be egyet Nick-nek.- Ha még egyszer ilyet merészelsz mondani Elire, meg-ölek!- löktem vissza a fotelba.- Inkább nyögd ki, hogy milyen infóid vannak.

- Így kell bánni azzal, aki segít neked?- nevetett fel, de számomra egyáltalán nem volt vicces.

- Ha csak buliként veszed fel az egészet, akkor húzz a faszba.- mutattam az ajtó felé.

- Jól van, akkor mondom az információkat.

- Végre!- ültem vissza, ahol eddig voltam.

- Akik miatt sikerül a hűvösre jutni, szóval ők rabolták el a csajod, de az a cumi, hogy szövetkeztek több bandával, mint például a Feketék! Tudod, hogy ők a legjobbak, legveszélyesebbek. Gondold át, hogy megéri neked, hogy elveszíts azokat az embereket, akik megtanítottak, hogyan élj, s akik mindig melletted lesznek!- majd kilépett az ajtón, amire nem rég mutattam.

Most teljesen káosz van a fejemben, mert igaza van Nick-nek, hogy elveszíthetem azokat, akikre mindig mellettem vannak, de én szeretem Eli-t, s ő nagyon fontos számomra, de vele nem leszek együtt örökre. Inkább elintézek pár ügyet, hogy eltereljem a gondolataim. Felhívóm Austint, hogy segítsen nekem, mert ő legalább megérti, hogy szerelmes vagyok.

- Szia Justin.- köszönt a készülékbe kedvesen.

- Át tudsz jönni segíteni?

- Neked bármikor tesó.- nevetett halkan.- Akkor indulok is. Szia.

- Szia.- majd kinyomtam a telefont.

Csak ültem a sötét szobába, s csak vártam. Vártam a haveromat, de inkább a szerelmemet vártam, hogy hátha csak bejön, s elmeséli, hogy csak viccelt velem, mert meg akarta tudni, hogy mennyire szeretem, reménykedtem benne. Gondolataim elmerülését a lámpa vakító fénye zavarta meg. Szemeim fájdalmasan reagáltak a fényre.

- Justin!- jött oda Austin.- Minden rendben van veled?

- Persze.- épp, hogy hangom hallani lehetett.

- Hülye kérdés volt. Tudom, hogy mit érzel.- veregette meg a vállam.- ha szeretnél valakinek erről beszélni, itt vagyok.

- Köszönöm, de nem azért hívtalak, hanem az elmúlt 2 évről mindent kérek, hogy mi történt, milyen dolgokat nem tudtatok elintézni. Meg ilyenek.

- Rendben, minden fontos információt hoztam magammal.

- Akkor kezdjünk neki.- ültem át az asztalhoz.- Sok munka van?

- El se tudod képzelni, hogy mennyi.- majd elém vágott két jó vastag mappát, amik megfelelnek 100 oldalas könyvnek is, ha nem több.

- Tyúú, azért kevesebbet képzeltem el.

- Hát, 2 év...


Már az óra lassan üti a hajnali 2-őt, de még mindig vannak papírok. Szerencsére a legfontosabbakat sikerült elintéznem. A fegyverek szállítását, drogok kihordását, mind sikerült elintézni, de csak azokat, akik nagyobb mennyiségűt rendeltek, meg az olyan dolgokat, amiket a többiek nélkülem nem tudtak elintézni. A szállítás is elkezdődött, az egész 1 hét alatt meg lesz, ha addigra le nem bukunk, mert most tutira figyelnek engem a zsaruk, de már óvatosabb vagyok, mint régebben. A szemeim, majd leragadnak, de muszáj ezt még ma befejeznünk, szerencsére kevesebbet gondoltam Elire, de belül fáj, hogy nem tudom mi van vele.

- Hé!- lökött oldalba haverom.

- Igen?- néztem rá fáradtan.

- Látom nem figyeltél.  Inkább menj aludni. Ezeket már én is el tudom intézni egyedül.- mosolygott rám.

- Nem akarlak terhelni, inkább te menj aludni.

- Szerintem fel se fogtad, hogy azon a papíron mi áll, mert már öt perce a kezedbe fogod. Mondom, menj aludni. ezeket sikerül elintéznem egyedül is, nem sok már.

- Jól van. Köszönöm.- mosolyogtam rá, majd felálltam és elindultam a szobám elé, de mielőtt beléptem a szobámba közöltem valamit Austinnal.- Figyelj!

- Hm?- fordult felém fáradt tekintetével.

- Amikor megnéztem, hogy kik kerestek az elmúlt években, körülbelül 3 hete Katherina hívót.

- Mi?- tágultak ki a szemei.- Miért?

- Nem tudom, mert nem hívtam vissza. Na, de megyek aludni.

- Jó éjt tesó.- erre egy halván mosolyt küldtem vissza.


Az ágyamra dőltem, s a képeket kezdtem el nézni a telefonomba. nagyon sok közös képünk van Eli-vel. olyan aranyos, hogy muszáj volt kuncognom néhány képen. Most, hogy nincs velem, ürességet érzek teljesen, a szívemben és a körülöttem lévő dolgokban is, de az élet megy tovább, de számomra megállt, mert nekem ő az elemem az órámba, s csak remélni tudom, hogy minden rendben van vele. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.



Reggel a telefonom morajló hangjára keltem fel, majd álmos hangon nyögtem valamit a készülékbe.

- Igen?

- Szia Justin!- kuncogott bele egy női hang, aki Katherina volt. Egyből felébredtem, ahogy meghallottam a hangját.

- Mit akarsz?

- Tudod, hiányzik az együtt töltött időnk.

- Hagyjál engem békén, mert nem érdekel.- mondtam idegesen a telefonba.

- Nem ezért hívtalak, hanem, hogy egy fontos információt közöljek veled, ami szerintem téged is érdekel.- pár perc csönd állt be közénk. Vártam, hogy mondjon valamit, de csak suttogást hallottam.- mennem kell, majd később hívlak.- mondta idegesen, majd csak a pityegést hallottam.

Rendbe tettem magam, majd a konyhába mentem, ahol kedves barátom reggelit készített nekem.

- Olyan vagy, mint egy háziasszony.- nevettem fel.

- Csak foglalkozok a haverommal.- kuncogott fel.- Gyere, egyél, mert éhen halsz a végén.

Reggelizés közben tanakodtam azon, hogy elmondjam-e Austinnak, hogy ki hívót, majd úgy döntöttem, hogy semmi veszteségem nem lehet, ha elmondom neki.

- Képzeld, reggel hívtak.

- Na?- csillogtak fel szemei.- Van valami hír Eliről?

- Sajnos nem, hanem Katherina volt.

- Mi van? Szerintem ne foglalkozz vele, mert csak szexet akarna. te is tudod, hogy milyen, évek múltán mindig megkeresi az exeit, hogy egy jót basszon velük.

- Ez végül is igaz. De nem is foglalkoztat.


Délután

Nick elindított kutató egységeket Eli után. Mindenki más fele ment, engem pedig itt marasztalt, mert szerinte most csak felesleges lennék oda, lehet igaza van, de nekem nagyon gyanús a bátyám, vagy csak már én vagyok tiszta hülye. Szegény Austin ma még nem is aludt, s most itt dekkol velem a parton.

- És milyen az idő?- szakítja meg a 20 perces csendet.

- Szerintem te is látod.- mondom oda neki flegmán.

- Szerintem kicsit hűvös van.- mondja halkan.

- Ne haragudj.- lököm meg.

- Semmi- nevet fel.- Mi lenne, ha elmennénk lőni egyet, mert az mindig jobb kedve derít téged.

- Nem is rossz ötlet, benne vagyok- pattanok fel, majd indulunk is.



Erdő közepén dobozokat állítottunk fel, s azokat célozgattuk. Emlékszek erre a helyre, ahol Eli fogott fegyvert legelsőnek a kezében,s megmentette az életemet, menyire büszke voltam rá, hogy ilyen csodás barátnőm van.

- Justin!- kiabált fel Austin.- Majdnem eltaláltál!- kapott a szívéhez.

- Úristen. Jól vagy! Észre se vettelek.

- Csak azt ne mond, hogy itt is valami emlék köt Elihez.- forgatta meg a szemeit.

- Pedig, itt lőtt legelsőnek, amikor megmentette az életemet.- mosolyodtam el.

- Hé! Semmi baj nem lesz!

- Inkább mi is keressük Elit, mert valahogy nem bízok már Nick-ben.- ráztam a fejem.

- Nem vagy egyedül.

Útnak indultunk, közben barátom elmesélt még pár információt, amit tegnap sikerült szereznie. meglepő dolgokat tudtam meg, de ami nagyon zavar, hogy a Feketék miért vannak képben, hisz 4 éve semmit nem tudunk egymásról.


Már az ágyban fekszem, Austin megtalálta Eli nyakláncát. Most egy szikra élet fel bennem, hogy lehet a szerelmem is elő fog kerülni. Telefonom névjegyzékeit görgetem lefele, majd meglátok egy nevet, amin a szívem gyorsan, de közben fájdalmasan erősen dobog. Szerelmem<3 A nevére kattintok. A képen ő és én vagyunk, egy közös kép rólunk, majd a Hívás feliratra nyomok ujjammal. A telefon kicseng, s valaki felveszi.

- Justin! Kérlek segíts!





Sziasztok!

Most hamar érkeztem! :) A komikat nagyon szépen köszönöm! <3 Aranyosak vagytok! :) És köszönöm az 5 feliratkozott! :3 Remélem bővülni fogunk még! :)  A rész.. hamarosan felbukkan Eli is:)) Most ez a rész kicsit unalmas, de hamarosan felpörögnek a dolgok! :)  Blogokat nyugodtan küldjetek vállalok linkcserét! :))

PS: A fejlécet köszönöm szépen Vivienek! :))

2. évad 1. rész

Justin Bieber szemszöge


Eli ebben a hónapban nem írt nekem levelet, de azt is írta, hogy nincs sok ideje, mert dolgozok, s nem is egy helyen. Kicsit féltem, hogy nem vagyok mellette. Sokszor előfordult már bennem az az érzés, hogy lehet, hogy nem szeret, hanem már valaki más van a szívében, de ő mindig leírta, hogy mennyire szeret, s hogy megvár engem. Holnap engednek ki engem, de valamiért borzasztó érzésem van, hogy valami rossz fog történni, de szerintem csak be beszélem itt magamnak, mert annyira hiányzik a szerelmem.


Kiszabadulás Napja

A nő szép lassan adja vissza az elkobzott tárgyakat, már a combomat ütögetem, mert alig várom, hogy szerelmemet a karjaimban érezzem. s megcsókoljam. Megkaptam a telefonom, s a nyakláncom. Betettem a kártyát a készülékbe és egyből be is kapcsoltam, 30 nem fogadott hívás. Persze, hogy ügyfelek, de egy neven megakadt a nevem Katherina. Vajon ő mit akarhatott tőlem, de nem is olyan rég hívott. Nem foglalkoztam vele. Zsebembe helyeztem a telefont, s örömmel indultam ki a börtönből.

Itt állok a börtön ajtaja előtt, s keresem a szerelmemet, de helyette a haveromat Austin-t látom. Vegyes érzelmek kavarodtak fel bennem. Lehet, hogy történt Eli-vel valami, de az is lehet, hogy egy bulit rendezett nekem, de már hetek óta nagyon-nagyon rossz érzésem van. Keserű mosollyal mentem haveromhoz, majd lepacsiztunk, s végül kocsiba ülve indultunk is.

- Hiányoztál!- mosolyodott el.

- Hát még ti, de főleg Eli. Ő hol van most?- tértem a lényegre.

- Öhmm.. Am...

- Mi történt vele?- kérdeztem félve.

- Mi? Dehogy. Csak meglepetést csinál neked.- vakarta meg idegesen fejét.

- Tényleg?- nevettem fel.- De édes. Történt valami változás?

Barátom komolyra változott, majd torkát megköszörülve beszélni kezdett.

- Több mint gondolnád. Sokat próbálkoztak mialatt nem voltál köztünk, de ami rosszabb, hogy egyre többen és többen. Alig bírtunk velük.

- Eli ebből valamit észrevett?

- Nem hiszem, de most hatalmas káosz van nálunk, ami azt jelenti, hogy nem kis munkád van.- húzta el a száját.

- Ajh- hajtottam hátra a fejem.- úgy terveztem, hogy kiszabadulok és elviszem Elit Miami-ba, de ennek fuccsoltak. És miért a törzshelyre hoztál?

- Hát ennek rendesen.- állította le a motort.- Mielőtt bemész.. mondanom kell valamit. De ígérd meg, hogy nem leszel dührohamos.

- Mondjad.- kezdtem türelmetlenkedni.

- Eli igazából azért nem jött eléd, mert elrabolták.

Alig bírtam felfogni, amit mondott nekem. Hajamba túrtam, tudtam, tudtam, hogy történt vele valami, de erre egyáltalán nem számítottam. Kitéptem a kocsi ajtaját, s száguldottam be.

- Hol van?- kiabáltam teljes erőmből, közben mindet felborítottam, ami az utamba került.

- Justin! nyugodj le!- emelte fel hangját Brad.

- Hogy a faszomba nyugodjak le, ha nincs itt? És ha valami baja van? és ha nem él?- szinte már a hangszálam elszakadt olyan hangosan kiabáltam.

- Nyugodj le, vagy addig semmit nem mondunk!

- Jól van, mi történt?- szűrtem ki idegesen fogaim közt.

- Pontosabban 1 hete rabolták el. Még mi se tudjuk, hogy mi történt vele, kerestük, de semmi nyomott nem találtunk, szóval semmit nem tudunk róla.

- Nem hiszek nektek!- kiabáltam újra.

- Justin!- Austin sajnálkozó hangja csapott meg.

- Hol van?- kiabáltam torkom szakadtából. 

- Fejezd be! Mert az hangoskodással és a csapkodással semmit nem oldasz meg!- kiabált vissza kedves haverom. 

- Nem érdekel! Tudod, hogy mennyire vártam arra, hogy újra lássam?- túrtam idegesen a hajamba, majd az agyam kattogni kezdett.

Minden emlék előjött újra és újra. már napok óta semmi hír nincs róla, azt mondják a fiúk. Annyira vártam már, hogy újra megcsókoljam, öleljem. És vajon, hogy nézhet ki? Biztos most is olyan gyönyörű, mint amikor utoljára láttam. Amikor elsőnek mentettem meg, akkor éreztem iránta valamit, de még magamnak se mertem bevallani. Muszáj cselekednem, amit most meg is teszek. 

- Valami ötlet, hogy ki rabolta el?- nézetem körbe a fiúkon, de persze mindenki úgy nézett rám, mint egy zombira

- Nekem van!- lépett elő Nick.

- Hallgatlak!- léptem hozzá közelebb.

- A nagykutya nem halt meg, amikor elhoztuk az árút. Ő hívta a zsarukat.

Basszus! Pedig teljesen abban a hittben éltem, hogy ő is meghalt, de ezek szerint egy hatalmasat tévedtem. Akkor nincs más lehetőségünk, minthogy minden haragomat eltéve a bátyám segítségét kérjem. 

- Akkor- köszörültem meg a torkomat- tudsz nekem segíteni, hogy megtaláljam?

- Segítek, de tudod, hogy veszélyes lesz, ami rosszabb, hogy ez lesz a legveszélyesebb.- nézett komolyan a szemembe. 

- Bármilyen kockázatot vállalok, hogy megtaláljam őt!

- Emlékszel, hogy régen mit fogadtunk meg?- egy fura pillantást vettem felé, mert nem emlékszem.- Amikor elkezdtük ezt az egészet.- itt már kezdem ideges lenni.- Azt ígértük meg egymásnak, hogy egyetlen nő miatt se kockáztatjuk az életünket. Justin, fontos vagy nekem, mert az öcsém vagy! Jól gondold át, hogy tényleg akarod-e ezt, mert az is lehet, hogy ő előkerül, de te nem.

- Arra emlékszel, hogy azt is megígértük egymásnak, hogy soha, de soha nem hagyjuk egymást cserben egyetlen nő miatt se!- kicsit már forrtam a dühtől.- Szarban hagytál, amikor még csak egy taknyos pöcs voltam! Ők- mutattam végig rajtuk- Tudod, ők tanítottak mindenre! nekik köszönhetem, hogy majdnem olyan jó vagyok, mint régen apánk volt!  

- Ne hozd fel a múltat!- nézett rám idegesen.

- Te hoztad fel, én csak folytattam. Akkor segítesz?

- Persze!- lökött egy féloldalas mosolyt.

Sziasztok! 

Végre megérkezett a második évad első része! Hát, remélni tudom, hogy tetszik nektek. A komikat köszönöm, édessek vagytok! És most is nagy örömmel várom őket. Puszii! :)) 

Tralier

Sziasztok!

Végre megérkezett a videó, ami azt jelenti, hogy hamarosan érkezik az első rész is, de addig nézzétek a videót, ami remélem tetszik! Puszi nektek drágák! És komikat szeretettel várom. :) ( videót Dark Shadow-ra kattintva nézhetitek meg.

Dark Shadow