2. évad 2. rész

Nem nagyon bízok Nick-ben, de ő maradt, aki tud nekem segíteni, mert 2 évig elzártak a külvilágtól, ami azt jelenti, hogy most semmit nem tudok tenni. Szépen mindenki hallgatva várta, hogy akkor mi lesz, de még én magam se tudom.

- Akkor?- kérdeztem halkan.

- Justin, tudom, hogy most nincs erőd ehhez. A kisebb dolgokat megbeszélem a skacokkal. A fontosabb dolgokat, majd ketten megbeszéljük.

- Jól van, köszönöm.- tettem kezemet a vállára.- Addig megyek egy kicsit sétálni.


Az ég szürke, s a tenger hideg hullámai játszadoznak a parton. Én? És én mit csinálok? Semmit, semmit nem tudok tenni, hogy megmentsem a szerelmem. De nem, én inkább itt sétálgatok a parton, de semmit nem tudok tenni, mert nem tudok cselekedni, mert a mostani helyzetet nem tudom, hogy milyen veszélyesek. Az én hibám ez az egész, nem kellett volna, hogy szerelmes legyek belé, de már késő. Tenni fogok azért, hogy megtaláljam őt, de ha valami baja esett, nem tudom mit fogok csinálni.
Nick iránt is vannak kétségeim, hisz ő a 2 év alatt egyszer se kereset, s nem értem, hogy miért segít nekem, hisz sose volt az a fajta, aki a tesójának segít, ha valami baj van a női ügyeivel, mert ő mindig azt csámcsogja a fülembe, hogy első a megbízás, vevő, munka. A nők csak a szexre jók, de szerintem a szerelem is nagyon fontos. De remélem, hogy most bízhatok benne.

Már az ég sötétre váltott, hideg szellő öleli a testem, s én még mindig itt vagyok a parton. Semmit nem tettem ezen a napon, hogy valami nyomot találjak a szerelmem iránt, csak itt ültem egész nap. Erőt vettem magamon, majd lassan elindultam haza, ahol a szerelmem nem vár boldogan.



- Azt hittem, hogy már öngyilkos lettél!- viccelt Nick, amire csak egy cinikus nevetést küldtem.- Gyere, üllj ide- mutatott maga elé a székre.

- Van valami? - kérdeztem halkan.

- Justin! ne legyél már egy nő miatt ilyen sebezhető és puhány! megéri neked?- kérdezte ingerülten a bátyám.

- Van valami?- kérdeztem meg ismét.

- Mindig is ettől féltem, hogy ilyen leszel, de majd én megtanítalak arra, hogy egyetlen hülye kurva se éri meg, hogy magad alatt legyél!- csattant fel.

- Te ne merészelj így beszélni róla!- húztam be egyet Nick-nek.- Ha még egyszer ilyet merészelsz mondani Elire, meg-ölek!- löktem vissza a fotelba.- Inkább nyögd ki, hogy milyen infóid vannak.

- Így kell bánni azzal, aki segít neked?- nevetett fel, de számomra egyáltalán nem volt vicces.

- Ha csak buliként veszed fel az egészet, akkor húzz a faszba.- mutattam az ajtó felé.

- Jól van, akkor mondom az információkat.

- Végre!- ültem vissza, ahol eddig voltam.

- Akik miatt sikerül a hűvösre jutni, szóval ők rabolták el a csajod, de az a cumi, hogy szövetkeztek több bandával, mint például a Feketék! Tudod, hogy ők a legjobbak, legveszélyesebbek. Gondold át, hogy megéri neked, hogy elveszíts azokat az embereket, akik megtanítottak, hogyan élj, s akik mindig melletted lesznek!- majd kilépett az ajtón, amire nem rég mutattam.

Most teljesen káosz van a fejemben, mert igaza van Nick-nek, hogy elveszíthetem azokat, akikre mindig mellettem vannak, de én szeretem Eli-t, s ő nagyon fontos számomra, de vele nem leszek együtt örökre. Inkább elintézek pár ügyet, hogy eltereljem a gondolataim. Felhívóm Austint, hogy segítsen nekem, mert ő legalább megérti, hogy szerelmes vagyok.

- Szia Justin.- köszönt a készülékbe kedvesen.

- Át tudsz jönni segíteni?

- Neked bármikor tesó.- nevetett halkan.- Akkor indulok is. Szia.

- Szia.- majd kinyomtam a telefont.

Csak ültem a sötét szobába, s csak vártam. Vártam a haveromat, de inkább a szerelmemet vártam, hogy hátha csak bejön, s elmeséli, hogy csak viccelt velem, mert meg akarta tudni, hogy mennyire szeretem, reménykedtem benne. Gondolataim elmerülését a lámpa vakító fénye zavarta meg. Szemeim fájdalmasan reagáltak a fényre.

- Justin!- jött oda Austin.- Minden rendben van veled?

- Persze.- épp, hogy hangom hallani lehetett.

- Hülye kérdés volt. Tudom, hogy mit érzel.- veregette meg a vállam.- ha szeretnél valakinek erről beszélni, itt vagyok.

- Köszönöm, de nem azért hívtalak, hanem az elmúlt 2 évről mindent kérek, hogy mi történt, milyen dolgokat nem tudtatok elintézni. Meg ilyenek.

- Rendben, minden fontos információt hoztam magammal.

- Akkor kezdjünk neki.- ültem át az asztalhoz.- Sok munka van?

- El se tudod képzelni, hogy mennyi.- majd elém vágott két jó vastag mappát, amik megfelelnek 100 oldalas könyvnek is, ha nem több.

- Tyúú, azért kevesebbet képzeltem el.

- Hát, 2 év...


Már az óra lassan üti a hajnali 2-őt, de még mindig vannak papírok. Szerencsére a legfontosabbakat sikerült elintéznem. A fegyverek szállítását, drogok kihordását, mind sikerült elintézni, de csak azokat, akik nagyobb mennyiségűt rendeltek, meg az olyan dolgokat, amiket a többiek nélkülem nem tudtak elintézni. A szállítás is elkezdődött, az egész 1 hét alatt meg lesz, ha addigra le nem bukunk, mert most tutira figyelnek engem a zsaruk, de már óvatosabb vagyok, mint régebben. A szemeim, majd leragadnak, de muszáj ezt még ma befejeznünk, szerencsére kevesebbet gondoltam Elire, de belül fáj, hogy nem tudom mi van vele.

- Hé!- lökött oldalba haverom.

- Igen?- néztem rá fáradtan.

- Látom nem figyeltél.  Inkább menj aludni. Ezeket már én is el tudom intézni egyedül.- mosolygott rám.

- Nem akarlak terhelni, inkább te menj aludni.

- Szerintem fel se fogtad, hogy azon a papíron mi áll, mert már öt perce a kezedbe fogod. Mondom, menj aludni. ezeket sikerül elintéznem egyedül is, nem sok már.

- Jól van. Köszönöm.- mosolyogtam rá, majd felálltam és elindultam a szobám elé, de mielőtt beléptem a szobámba közöltem valamit Austinnal.- Figyelj!

- Hm?- fordult felém fáradt tekintetével.

- Amikor megnéztem, hogy kik kerestek az elmúlt években, körülbelül 3 hete Katherina hívót.

- Mi?- tágultak ki a szemei.- Miért?

- Nem tudom, mert nem hívtam vissza. Na, de megyek aludni.

- Jó éjt tesó.- erre egy halván mosolyt küldtem vissza.


Az ágyamra dőltem, s a képeket kezdtem el nézni a telefonomba. nagyon sok közös képünk van Eli-vel. olyan aranyos, hogy muszáj volt kuncognom néhány képen. Most, hogy nincs velem, ürességet érzek teljesen, a szívemben és a körülöttem lévő dolgokban is, de az élet megy tovább, de számomra megállt, mert nekem ő az elemem az órámba, s csak remélni tudom, hogy minden rendben van vele. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.



Reggel a telefonom morajló hangjára keltem fel, majd álmos hangon nyögtem valamit a készülékbe.

- Igen?

- Szia Justin!- kuncogott bele egy női hang, aki Katherina volt. Egyből felébredtem, ahogy meghallottam a hangját.

- Mit akarsz?

- Tudod, hiányzik az együtt töltött időnk.

- Hagyjál engem békén, mert nem érdekel.- mondtam idegesen a telefonba.

- Nem ezért hívtalak, hanem, hogy egy fontos információt közöljek veled, ami szerintem téged is érdekel.- pár perc csönd állt be közénk. Vártam, hogy mondjon valamit, de csak suttogást hallottam.- mennem kell, majd később hívlak.- mondta idegesen, majd csak a pityegést hallottam.

Rendbe tettem magam, majd a konyhába mentem, ahol kedves barátom reggelit készített nekem.

- Olyan vagy, mint egy háziasszony.- nevettem fel.

- Csak foglalkozok a haverommal.- kuncogott fel.- Gyere, egyél, mert éhen halsz a végén.

Reggelizés közben tanakodtam azon, hogy elmondjam-e Austinnak, hogy ki hívót, majd úgy döntöttem, hogy semmi veszteségem nem lehet, ha elmondom neki.

- Képzeld, reggel hívtak.

- Na?- csillogtak fel szemei.- Van valami hír Eliről?

- Sajnos nem, hanem Katherina volt.

- Mi van? Szerintem ne foglalkozz vele, mert csak szexet akarna. te is tudod, hogy milyen, évek múltán mindig megkeresi az exeit, hogy egy jót basszon velük.

- Ez végül is igaz. De nem is foglalkoztat.


Délután

Nick elindított kutató egységeket Eli után. Mindenki más fele ment, engem pedig itt marasztalt, mert szerinte most csak felesleges lennék oda, lehet igaza van, de nekem nagyon gyanús a bátyám, vagy csak már én vagyok tiszta hülye. Szegény Austin ma még nem is aludt, s most itt dekkol velem a parton.

- És milyen az idő?- szakítja meg a 20 perces csendet.

- Szerintem te is látod.- mondom oda neki flegmán.

- Szerintem kicsit hűvös van.- mondja halkan.

- Ne haragudj.- lököm meg.

- Semmi- nevet fel.- Mi lenne, ha elmennénk lőni egyet, mert az mindig jobb kedve derít téged.

- Nem is rossz ötlet, benne vagyok- pattanok fel, majd indulunk is.



Erdő közepén dobozokat állítottunk fel, s azokat célozgattuk. Emlékszek erre a helyre, ahol Eli fogott fegyvert legelsőnek a kezében,s megmentette az életemet, menyire büszke voltam rá, hogy ilyen csodás barátnőm van.

- Justin!- kiabált fel Austin.- Majdnem eltaláltál!- kapott a szívéhez.

- Úristen. Jól vagy! Észre se vettelek.

- Csak azt ne mond, hogy itt is valami emlék köt Elihez.- forgatta meg a szemeit.

- Pedig, itt lőtt legelsőnek, amikor megmentette az életemet.- mosolyodtam el.

- Hé! Semmi baj nem lesz!

- Inkább mi is keressük Elit, mert valahogy nem bízok már Nick-ben.- ráztam a fejem.

- Nem vagy egyedül.

Útnak indultunk, közben barátom elmesélt még pár információt, amit tegnap sikerült szereznie. meglepő dolgokat tudtam meg, de ami nagyon zavar, hogy a Feketék miért vannak képben, hisz 4 éve semmit nem tudunk egymásról.


Már az ágyban fekszem, Austin megtalálta Eli nyakláncát. Most egy szikra élet fel bennem, hogy lehet a szerelmem is elő fog kerülni. Telefonom névjegyzékeit görgetem lefele, majd meglátok egy nevet, amin a szívem gyorsan, de közben fájdalmasan erősen dobog. Szerelmem<3 A nevére kattintok. A képen ő és én vagyunk, egy közös kép rólunk, majd a Hívás feliratra nyomok ujjammal. A telefon kicseng, s valaki felveszi.

- Justin! Kérlek segíts!





Sziasztok!

Most hamar érkeztem! :) A komikat nagyon szépen köszönöm! <3 Aranyosak vagytok! :) És köszönöm az 5 feliratkozott! :3 Remélem bővülni fogunk még! :)  A rész.. hamarosan felbukkan Eli is:)) Most ez a rész kicsit unalmas, de hamarosan felpörögnek a dolgok! :)  Blogokat nyugodtan küldjetek vállalok linkcserét! :))

PS: A fejlécet köszönöm szépen Vivienek! :))