2. évad 6. rész [ befejezett rész]

Végig simogattam a combjain majd érzékien belemarkoltam a fenekébe,  majd rá feküdtem. Beletúrt a hajamba, s közelebb húzott magához. Elváltak ajkain és egymás szemét vizsgáltuk.

- Akarlak- mondta halkan édes ajkain, mire rögtök apró puszit leheltem arcára, így lefelé a nyakára is.

- Én is téged- szívtam a nyakába, mire ő halk nyögéseket adott ki.- De nem lehet- szálltam le róla.

- Miért?- nézett rám szomorúan.

- Mert most nagy soknak voltál kitéve, pihenned kell -simogattam a haját.- Remélem megérted.- mosolyodtam el.

- Persze- puszilt meg.- És te, jól vagy?

- Igen, mert itt vagy mellettem.- szorítottam magamhoz.- Elmeséled nekem, hogy mi történt pontosabban veled?

- Igen, de lehet, hogy lassan fog menni, ha nem baj.

- Nem siettetlek.

- Akkor, épp a levelet írtam neked, amikor valaki csengetett. Nem akartam ajtót nyitni, de azt hittem, hogy valami fontos, majd egy néger fickó és még két fehér ember valamit az orromhoz tettek, amitől elájultam, majd abban a kis szobában keltem fel.  Nem bántottak, nem is értek hozzám, de volt pár perverz szavuk hozzám, ami ijesztő volt. Hideg volt, nem volt fűtés, de élelmet mindig kaptam, reggel, délben és este. Utána jött Nick. és elmondta, hogy mennyire utál engem, mert én miattam te egy kis senki lettél.

- Ne is foglalkozz vele, az a lényeg, hogy most itt vagy!- öleltem egyre jobban magamhoz.

- Szeretném ezt az egészet elfelejteni.

- Rendben.- csókoltam meg- Inkább aludjunk, mert hosszú napunk volt.




Elizabeth Diamond szemszöge


Este nagyon jól aludtam, kezemet oldalra tettem, hogy megöleljem szerelmemet, de már nem volt ott. Felültem, hogy megnézzem tényleg nincs e ott, nem tévedtem. Felvettem a papucsomat, majd a konyhába mentem, ahol csak Austint találtam.

- Jó reggelt.- mondtam kómásan.

- Neked is- mosolygott rám- Kávét?

- Nem, nem kávézom, de tejeskávét iszok.- Körbenéztem, de Justin sehol nem találtam.- Hol van Justin?

- Elment a boltba, de mindjárt jön- tette elém a bögrét.

- Köszönöm.- küldtem felé egy halvány mosolyt.

- Jól van, most megyek dolgozni. Jó légy pici lány- borzolta fel a hajamat.

- Ha, el tudom képelni, hogy milyen munkád van. Szia nagy fiú- kuncogtam fel, mire ő egy vicsort küldött és elment.



Már elmúlt négy óra is, de Justin sehol. Egész nap egyedül voltam. Összepakoltam, főztem is és ki is takarítottam. Kinéztem az ablakon, s már sötétbe borult az ég, Igen, december van, aminek hála hamar sötétedig. kicsit aggódom Justin miatt, hogy hol van már.  Inkább arra a döntésre jutottam, hogy lefekszek, hátha itthon lesz Justin mire felkelek.


Justin szemszöge

Reggeltől délután 3-ig melóztam, de Elinek nem kell tudnia, hogy megint a drogokban dolgozok, mert ő úgy tudja, hogy befejeztem, de közel se. Amikor hazaértem a szerelmem aludt, ezért arra az elhatározásra jutotta,, hogy rendelek kaját és csinálok neki egy meglepetést, ezzel azt hiszi, hogy egész nap ezen dolgoztam.


Elizabeth Diamond szemszöge

Halk férfi hangra keltem fel, még aludni akartam ezért nyöszörögtem egyet majd a hasamra fordultam és tovább akartam aludni, de az az édes hang egyre hangosabb lett, majd végül egy nehéz test rám nehezedik és a fülembe halom a tökéletes éneket.

Love me, love me
( szeress)
Kiss me, kiss me
(csókolj meg)

- Justin?- nyöszörögtem a nevét.

- Igen, szerelmem?- kuncogott, majd a  fülembe harapott.

- Merre voltál?- dörzsöltem meg a szememet.

- Nézz szét, és megtudod.- nézet rám édesen azokkal a barna szemeivel.

Az ágyon és a földön végig rózsaszirmok voltak, gyertyából egy szívecske alak volt kitéve, s mindenhol piros gyertyácskák. A földön rózsaszín az ágyon pedig piros szirmok voltak.

- Ezt nekem csináltad?- néztem rá.

- Nem, hanem a falnak- forgatta meg a szemeit- Szerinted,- nevetett fel.

- Ez nagyon édes- adtam neki puszit.

- Lent is így néz ki, csak ott még meg is van terítve.

- Tudod, én nem vagyok éhes.

- Én se, de azért enni kéne, egész nap neked ezen dolgoztam.

- Inkább én téged eszlek meg!- húztam magamhoz, majd megcsókoltam.

Ajkain forrtak a melegségtől, Justin lassan átdugta nyelvét az enyémbe, majd vad táncba kezdtek. kezeit lassan csúsztatta a combomon, majd belemarkolt, fordítottam a helyzetünkön, s én kerültem felülre. Csípőmet hullámoztatni kezdtem, ezzel egy kicsit felhergelve a pici Justinját. Halk nyögéseket adott ki, közben a fenekemet markolászta. Lassan letértem a nyakára, majd beleharaptam a bőrébe, ami kicsit keserű volt a parfüm miatt, de én így is beleharaptam, s szívni kezdtem.

- Nagyon fel vagy pörögve- mondta halkan Justin

- 2 évig várnom kellett- csókoltam meg.

   Majd ő  irányított, én kerültem alulra, s csókolgatni kezdte a nyakamat, majd lassan levette a felsőmet is. Végig nézet a testemen s a hasamat is végig csókolgatta. Végül mélyen a szemembe nézett, mire én bólintottam, ezzel jelezve, hogy én is szeretem őt. Lehúztam róla a fekete felsőjét, s végig simogattam az izmain, most még keményebbek, mint eddig voltak. Megfordítottam, s én kerültem felülre. Összes tetkóját végig pusziltam, ami a felső testén volt található, majd ő lehúzta rólam a nadrágot, amit gondosan el is dobott. Beletúrtam a hajába, majd megcsókoltam édes ajkait.
  Fordított helyzetünkön, s ő került felülre.Végig simogatta az egész testemet, míg én a nadrágjával babráltam, amit sikeresen le is tudtam venni, s a földre dobtam, majd ő kikapcsolta a melltartómat, amin el is pirultam, ő csak nevetett rajtam, majd megcsókolt. Ez a csók sokáig tartott, mert ez a szerelmes csókunk volt.
  Semmi ruha nem volt rajtunk, egymáson voltunk meztelenül, most leszek vele másodjára, szívem majdnem kiesik a helyéről. Justin testét szorosan magamhoz öleltem, hogy így takarjam a testemet.

- Mintha az első alkalom lenne, ne takard magad velem.- kuncogott a fülembe.- Nem tudom, hogy ki kívánt annyira.- Mire elvörösödtem, s már a nyakába bújtam.- Kezdhetem?- nézett mélyen a szemembe, mire én egy apró biccentéssel jeleztem, hogy igen.

Justin lassan kezdet belém hatolni, ami annyira fájt, mint az első alkalommal, felszisszentem, ajkamba haraptam és szememet becsukva tűrtem a fájdalmat, mert tudtam, hogy percekkel később jobb lesz az érzés, de ez a fájdalom örökkévalóságig tartót. Addig is justin próbált minél lassabban mozogni, de sajnos ezzel se tudta enyhíteni a fájdalmat.
 Lassan a fájdalom kezdet enyhülni, majd a jóleső érzés került a testembe, justin hátát karmolásztam az érzéstől, közben kiengedtem halk nyögéseimet, Justin észrevette, hogy már nem fáj, hanem élvezem, ezért gyorsított a tempón, s már teljesen bennem volt. Nyögésem és Justin lihegése töltötte be a csöndes szobát, testünk csak lángban égett a szerelmünktől. Justin, már gyorsan mozgott, míg én aprókat haraptam a nyakába, közben a hátát annyira karmoltam, mintha az életemet mentené, de szerelmem se tétlenkedett, mert a nyakamat csókolgatta, harapta, majd szép lassan együtt mentünk el a gyönyörig.
 Justin még egy kicsit bennem volt, majd szép lassan mellém feküdt.

- Most sem okoztál csalódást.- kuncogtam fel.

- Hát, ebben mindig is jó voltam.- nevetve nézett rám, mire én csak mosolyogtam.

- De most is nagyon fájt, mint elsőnek.- haraptam alsó ajkamba.

- Mert szűk vagy.- simogatta a hajamat, majd egy puszit adott a számra.- De majd én tágítok rajtad.- harapott az ajkamba, majd érzelmes csókot váltottunk.- Mi lenne, ha...- húzta fel a szemöldökét.

- Ha?- kérdeztem mosolyogva.

- Ha együtt zuhanyoznák.- perverz mosoly jelent meg az arcán.

- Justin!- takartam el arcom, kezeimmel, mert éreztem, ahogy már vörösben áll a fejem.

- Naa, ebben nincs semmi,- szedte le kezemet az arcomról.

- De van, mert.. Mert van- mondtam kínosan nevetve.

- Nem értem miért, hisz épp az előbb szeretkeztünk, meztelenül.- mondta úgy, mintha nem is tudtam volna róla.- Szóval, nincs benne semmi.

- Jól van!- forgattam meg a szemeim.

Justin felvett egy gatyát, míg én magam köré tekertem a plédet, ami eddig az ágyon fedte meztelen testemet, majd szerelmem megfogta a kezem és elindultunk a fürdőbe. A fiú levette az alsóját, majd megengedte a vizet, épp fordulni készültem, mire megéreztem vizes kezeit a derekamon.

- Na, gyere már!- kezdett húzni a zuhanyzó alá.

- Justin, nekem nem meg.- próbáltam távolodni tőle, de ő erősebben fogott.

- Hé, nyugalom. Eddig se volt baj, most sem lesz. Ne legyél ennyire zavarban előttem, hisz most feküdtünk le másodjára, ez többször is megtörténik, szóval.- kezdte lehúzni a takarót, ami eddig fedte meztelen testem.

Nem ellenkeztem, mire Justin is észrevette, majd szembefordított magával és megcsókolt, végül elváltunk egymástól,s szerelmem lassan levette rólam a fehér puha takarót, kezemet megfogva vezetett be a zuhanyzóba, mindvégig a szemembe nézett, ami jól esett, mert tiszteletben tartotta, hogy még egy kicsit félek megmutatni a fedetlen testem. Megfogta a tusfürdőt, amit a kezébe nyomott, majd elosztatta testemen, mire én ajkamba harapva élveztem, de az élvezetet a csikizés váltotta fel, hisz a derekamhoz ért, nevetve fogtam meg Justin kezét, ő ezt élvezte és csikizni kezdet a zuhany alatt, percekig elvoltunk, majd én is megismételtem cselekedetét, felső testén végig kentem a tusfürdőt, amit ő mosolyogva élvezett, majd megfogta a kezem, közel húzott magához és megcsókolt.



- Na, élvezted?- ölelt meg.

- Igen?- szorítottam jobban magamhoz.

- Hm, kérdezed? Mert szerintem nagyon is élvezted.- kuncogott fel.

- Tényleg élveztem.- haraptam ajkaiba, majd elváltunk egymástól.- Tudod, örülök, hogy átiratkoztam abba a suliba, boldog vagyok, hogy nekem jöttél, majd elküldtünk egymást melegebb helyre, mert ha akkor az abban a pillanatban nem történik meg, akkor én nem kerülök fel a listádra, ami azt jelenti, hogy akkor nem lennék itt veled.

- Ha nem húznak fel, akkor nem lettem volna olyan köcsög veled.- mosolyodott el, mire én is egy halvány mosolyt küldtem felé.

- Tudod, azért egy kicsit hiányzik a suli.- néztem le.

- Nekem is. Jó volt hülyülni a haverokkal, kirándulásra menni, meg ilyenek.- nevetett fel.- De vissza tudunk menni, ha akarod.

- Tényleg?- csillantak fel szemeim.

- Igen, mivel te magántanuló vagy, én is az vagyok, szóval mehetünk.

- De félév előtt nem fognak átvenni.

- Titkárságon dolgozik az egyik haveromnak az anyja, aki jóba van az igazgatóval, szóval elintézhetem, hogy holnap ott kezdjünk.- mosolyodott el féloldalasan.

- De a papírokat meg ilyenek, hogy intézed el?- kérdeztem csodálkozva.

- Már megtettem, tudtam, hogy hiányzik a suli.- kuncogott fel.

- Köszönöm szépen!- öleltem magamhoz szorosan, majd megcsókoltuk egymást.- Figyelj, most hazamegyek és elmondom anyunak, örülni fog, hogy újra suliba járok.

- Huh, még aztán jól felpörgött a kisasszony.- nevetett fel.- Akkor elviszlek, úgyis utána dolgozni megyek.




Lassan nyitottam ki az ajtót, rég jártam itt is, nem tudom, hogy anyu mit fog nekem szólni. Beléptem az ajtón, majd megcsapott a kellemes meleg otthona, csörömpölést hallottam a konyhából, így persze útam arra vezetett, drága anyukámat találtam ott.

- Szia anya- mosolyodtam el.

- Kincsem!- ölelt át anyukám, majd jól megszorongatott.

- Semmit nem változtál, milyen rég láttalak!- lettek könnyesek a szemei, majd megint megölelt.

- Te se változtál semmit.- kuncogtam fel.

- Mindjárt kész lesz a vacsora, ügye velem eszel?- kérdezte reménykedve.

- Persze, hogy veled.- öleltem meg.

- Mi járatban vagy erre?- ültünk le.

- Tudod, újra iskolába fogok járni. Úgyis van még 2 évem, szóval úgy döntöttem, hogy azt a 2 évet a sulina töltöm le.

- Tényleg? Na, ennek nagyon is örülök, és hogy hogy erre a döntésre jutottál?

- Tudod, alig volt időm valamire, suli könnyebb, mintha otthon tanulok.- ittam bele a teámba, amit anya időközben elkészített.

- Jobban is jársz, legalább ott vannak a kedves barátaid.

- Igen, igazad van. És veled mizu?- kérdeztem kedvesen.

- Tegnap telefonon beszéltem bátyáddal, nagyon jól éri magát New York-ban, szeret ott lakni.- mosolyodott el.

- Igen, én is beszéltem vele, legalább bejött neki az élet.- kuncogtam fel.- És, van már valami pasi a kilátásban?- húzogattam a szemöldökömet.

- Tudod, újra együtt vagyunk Adammel.- harapott ajkaiba anya.

- Tényleg? De jó!- öleltem meg.


Justin Bieber szemszöge

Úgy döntöttem, hogy Austinnak adom a vezetőségem felét, mert benne teljesen megbízok, hisz ő segített Elinek, míg én távol voltam tőle, ezért a nagyobb dolgokat neki adom, úgy is imádja az ilyen dolgokat, most felé tartok, hogy elmondjam neki, hogy mit terveztem.

- Szia Justin!- örült meg barátom.- Mi járatban?- engedett be.

- Tudod, arra gondoltam, hogy átadom neked a vezetőséget.

- Tényleg?- örült meg az arca.

- Eddig úgy volt, hogy csak a felét, de én már Eli miatt nem akarok ebben élni, szóval a tied. A srácoknak már elmondtam, ők is örültek neked, szóval sok sikert, ha bármiben van kérdésed, segítek!- mosolyodtam el.

- Miért döntöttél így, mert nem csak Eli lehet az oka.

- Nagy részben inkább ő, de így szeretném megköszönni, hogy vigyázzál a szerelmemre, míg én bent voltam.

- Oh, hisz azt azért tettem, mert olyan, mintha a bátyám lennél, de nagyon szépen köszönöm, ez volt minden vágyam, hogy én legyek a maffia vezetője.- ölelt meg.

- Örülök neki, hogy beteljesült a vágyad.- öleltem vissza.- Akkor én most megyek is, mert a szerelmem küldött nekem sms-t, hogy vacsorázzak vele és az anyukájával, szóval én lépek. Sok sikert a jövőben, én meg itt leszek, bármiben segítek, ha kell akkor kisebb dolgokat is elintézek, csak szólj.- kacsintottam rá.

- Jól van haver, nagyon vigyázz a lányra, jó szórakozást.

- Szia Austin.- léptem ki a házból, majd sebesen a kocsim felé indultam.



Betértem egy boltba, hogy szerelmemnek vegyek egy csokoládét, anyukájának pedig egy virágcsokrot, amint ezt megtettem egyből indultam a helyszínre. Megnyomtam a csengőt, majd Eli anyukája ki is nyitotta az ajtót.

- Szia Justin!- ölelt meg, amit én is viszonoztam, majd beengedett.

- Csókolom, ezt a virágot önnek hoztam.- nyújtottam át kedvesen, mire ő megköszönve elfogadta, majd elment a konyhába, hogy vázába tegye.- Ezt, vettem elő a csokit, pedig az édesemnek vettem.- csókoltam meg.

- De aranyos vagy!- ölelt szorosan magához.

- Van egy jó hírem.- kezdtem egyből.- Átadtam a vezetőséget Austinnak, szóval már nem vagyok semmi maffia vezető.

- Tényleg? Úristen, hisz ez csodás!- megölelt, majd megcsókolt.

- Tudod, majd pár év múlva megfogom kérni a kezed, gyerekeket akarok tőled, mert teljes szívemből szeretlek!- mondtam el romantikus érzéseimet.

- Én is ennyire szeretlek téged!- mondtam, majd megcsókoltuk egymást, közben Justin felhúzta a gyűrűj az ujjamra.

-Szeretlek!- mondtuk ki egyszerre.



Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a komikat, aranyosak vagytok! Hát, ez az utolsó rész, nem így terveztem, de így jött ki a lépés, mert úgy érzem, hogy már túl "öregek", hisz már nem tizenévesek, úgy éreztem, hogy itt be kell fejeznem a blogot, szerintem nagyon szép dolgokon mentünk keresztül az olvasóimmal, amit nagyon szépen köszönök nektek! Édesek vagytok! Remélem tetszett nektek az utolsó részt! Hálás vagyok, hogy mellettem voltatok, köszönöm szépen! Puszi nektek! :*
De az írást nem hagyom abba, mert egy új blogot nyitottam-->

2. évad 5.rész

Ha nem a saját bátyám szájából hallom, akkor tuti, hogy nekimentem volna az illetőnek, de hogy ő rendezte meg az egészet. Akkor azért küldte az embereket Los Angeles-be, hogy így könnyebb legyen a munkája. hetekig hazudott nekem.

- Mi a fasz?- szűrtem ki fogaim között.

- Tudod, kurvára elegem volt, hogy neked csak az a csaj létezik, s már kezdesz lemondani a nagyobb árukról is.

- Te normális vagy?- ordibáltam rá, majd meglöktem erősen, s behúztam neki egyet.

Orrát fogva nézett mélyen a szemembe, majd szemét elöntötte a düh, s ő is nekem támadt. Már ütöttük egymást, de szerencsére ő csak kisebb lila foltokat hagyott rajtam, pedig ő sokkal erősebb nálam, be lehet szíva ez a nyomorék, majd arra leszek figyelmes, hogy Nick előveszi a fegyverét, s lő egyet vele, majd hangos sikoltás és valaki a vízbe esik.
Tudtam, hogy csakis a szerelmem lehet az. Egyből a vízbe ugrottam, majd még pár holttest a vízben volt, s azokat ellökve magamtól kerestem a szerelmem. Imádkoztam magamba, hogy ne essen nagyobb baja.

Majd megláttam mozdulatlan testét, ahogy egyre jobban süllyed lefelé, s közben a víz pirossá válik az édes vérre miatt. Gyorsabban kezdem úszni, majd karját elkapva húztam magamhoz, s vele együtt a felszínre menetem. Levegő után fuldokoltam, s majd helyre jött a lélegzetem, barátnőmet szemügyre vettem, s rémülve vettem észre, hogy csukva van a szeme.

Kezembe tartottam apró gyönge testék, hideg járta járta át a kezemben lévő lányt. Minden lepördült a szemem előtt, amikor elsőnek megláttam, majd megmentettem, de végül beleszerettem, majd amikor a börtönbe kerültem, s most itt tartom a kezembe, ahelyett, hogy megmenteném. Megvizsgáltam, majd megnyugodtam, hogy csak a karját súrolta. Kiúsztam vele a partra, s majd Austin odasietett hozzánk.

- Mi történt?- kérdezte aggóda.

- Az a rohadék Nick meglőtte, majd ő a vízbe esett, szerintem sokkot kapott és azért ájult el.- magyaráztam a dolgokat.

- Szerintem nem kapott sokkot, csupán a kimerültség.- vezetett a kocsihoz a barátom.

- Remélem igazad van.- futottam a szerelmemmel, hogy minél hamarabb biztonságba tegyem. - Többiek?- tettem szerelmemet a hátsó ülésre, s majd fejét az ölembe tettem.

- Nincs baj, elintézték, most üzletelnek, de nem lett senkinek komolyabb baja, de azért mi szépen levertük őket- nevetett fel- Láttad, hogy milyen sok hulla volt a vízben?- szinte röhögött.

- Igen, ott úsztam a vízbe- mondtam mosolyogva.

- Oh, bocs haver. Érzéketlen voltam.- húzta el a száját.

- Semmi baj.- kuncogtam fel.- Szerencsére nincs nagyobb baja.- simogattam a haját.- Csak súrolta a golyó.

- Még az a szerencse!- nézett rám Austin- Nick elmenekült, amikor te Eli után ugrottál.- rázta meg a fejét.

- Minden erőmmel azon leszek, hogy megkeressem, mert amit tett, nem is tudom kifejezni magam, hogy milyen nagy gyűlöletet érzek iránta. Majdnem megölte, akiért szinte élek- néztem a szerelmemre.

- Hidd el, hogy egyszer visszakapja.

- Legyen igazad.- mosolyogtam rá.

- Vigyelek a kórházba?

- Nem, én is le tudom kezelni, inkább haza.- adtam ki az utasítást.



Már az utolsó simításokat végzem szerelmem karján, bekötöttem a kezét, majd az ágyra fektettem, s gondosan betakartam, majd leheltem homlokára egy puszit. nagyon forró a teste, remélem nem komoly a baja, de nagyon aggódok érte.

- Austin!- szóltam barátomnak, aki egyből bejött.- Nagyon forró Eli teste- tettem kezemet a homlokára.- Mitől van?

- Szerintem csak megfázott, mert eléggé hideg volt abban a kunyhóban, s utána pedig belesett a vízbe is.- fogta meg a homlokát szerelmemnek.

- Ajh, -túrtam bele hajamba.- Remélem igazad van, nagyon féltem őt.- néztem csukot szemére- Olyan rossz őt ilyen gyengének látni, s belegondolni, hogy ez mind az én hibám az va...- de nem tudtam folytatni, mert a telefonom megzavart.- Ezt fel kell vennem!- néztem Austinra, majd sietősen kimentem a szobából.

- Meg foglak ölni, Nick!- szűrtem ki idegesen a fogaim közt.

- Te?- nevetett fel- Még a tojáshéj ott van a seggeden, hisz a saját csajodat se tudod megvédeni.- kezdett provokálni.

- Nem is tudom ki beszél, megvédtem, mert itt van mellettem. Te pedig egy gyáva féreg vagy, elmenekültél- kuncogtam a telefonba.- Inkább még neked van ott a tojáshéj, mert minden elől elmenekülsz.

- Esküszöm, hogy egyszer a saját kezemmel foglak megölni!- mondta idegesen a telefonba, majd kinyomta. Nevettem egyet, majd visszamentem a szerelmemhez.

- Ki volt az?- kérdezte Austin.

- Csak Nick, tiszta szánalom az a gyerek- nevettem fel.

- Gondolom- kuncogott ő is.- Figyelj, én szerintem megyek aludni.- Majd reggel találkozunk- adott egy pacsit, majd kilépet a szobából.


Átöltöztem, majd befeküdtem a szerelmem mellé, szorosan magamhoz öleltem, s egy puszit adtam a fejére. Annyira boldog vagyok, hogy itt érezhetem magam mellett, valami csodás érzés, hogy újra a karjaimban van.

- Hiányoztál!- mondta suttogva, majd rám nézet a gyönyörű szemeivel, s egy érzéki csókot adott a forró ajkaival.- El sem tudod képzelni, hogy mennyire hiányoztál, s hogy mennyire boldog vagyok, hogy itt vagy nekem.- ölelt át.

- Tévedsz, mert én is azt éltem át. 2 éven keresztül mindig minden másodpercben csak rád gondoltam, hogy épp mit csinálsz, de amikor kijöttem és közöltök, hogy elraboltak, a szívem megszűnt dobogni, mert te vagy benne a lélek, ami működteti.

- Ez nagyon aranyos volt, mosolyodott el.- Szeretlek!

- Én is szeretlek!- suttogtam ajkaiba, majd enyémet az övére helyeztem, s lassan kértem bejutást, amit meg is kaptam tőle.  Ajkaink simogatták egymást, míg nyelveink játszadoztak egymással.




Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a komikat! El sem tudjátok képzelni, hogy ez mennyit jelent nekem! <3 :) Nagyon édesek vagytok! :3 Remélni tudom, hogy a rész tetszett! Puszi nektek! <3 :)

P.S.

Az egyik Drága olvasómnak ma van a névnapja, mivel őt is Elizának hívják! :3 Ezzel szeretnék neki Boldog Névnapot kívánni!  Lisa Hemson 

2.évad 4.rész

Justin Bieber

Nick hazudott nekem? De az is lehet, hogy őt informálták félre, sőt biztos. Austinak küldtem egy sms-t, hogy készüljön fel, mert ma este támadunk, igaz nehéz lesz, de majd megoldjuk.


- Austin! baj van!- léptem be a házba, de nagy meglepetés fogadott, mert szinte az összes emberünk ott volt.

- Tudom, Justin. Szerencsére sikerült még időben értesítenem őket, s így most megfelelően vagyunk. A terv is elkészült. neked csak annyi a dolgod, hogy Eli-t megkeresed, mi addig lefoglaljuk az embereket.

- Köszönöm!- veregetem meg a vállát.

- Gondolom.- mondta flegmán. igaza van, hogy ilyen.

- Sajnálom, én nem tudtam tényleg.

- Semmi baj, megértelek, de azért szarul esett.- rántotta meg a vállát.

- Tényleg sajnálom.

- Megértelek.- mosolygott rám, majd megöleltük egymást.- Akkor indulás.


Idegesen doboltam a térdemen, míg barátom vezetett. Nagyon féltettem szerelmem, de nem értem, hogy mit keres ott, pont abban a házban. Kerekeim csak ezen kattogtak, hogy erre választ kapjak, de sehogy nem kaptam választ. Nick, ő tuti, hogy nem tehet semmiről, csak csupán félrevezették, ő keményen segített nekem.

- Min agyalsz ennyire?- nézet rám barátom.

- Hogyan került oda Eli, hisz senki nem ismerheti azt a helyet, de Nick tuti, hogy nem vitte oda, hisz azért ő is segített.

- Szerintem Nick keze is benne van.- csóválta fejét barátom.- De inkább nem mondok semmit, mert nem tudhatom.

Sóhajtottam egy nagyot, majd szememet behunyva gondolkodtam mindenen, amin csak lehetett. Már kezdünk közeledni a helyszínhez, s szívem egyre jobban dobog, s gyomrom görcsben van. Leparkoltunk, s majd mindenki kiszállt a kocsijából. fegyvereket elővettük, majd elindultunk.

- Akkor, Justin te menj a ház felé, mert már Willék, lerendezték a fickókat, de készülj fel, hogy kemény menet lesz.- adta a feladatot Austin.

Fegyver a far és az első zsebemben helyezkedik el. A levelek csak úgy ropogtak a lábam alatt, de nem kellett semmi miatt aggódnom, mert a srácok tálcán nyújtották nekem a galambot. Sietve sétáltam a házba, majd felfelé néztem, hogy esetleg a szerelmem nem e néz ki az ablakon, ahogy rá gondoltam, ő megjelent. Kezét kinyújtva egy könnycsepp jelent meg az arcán, én meg sietve mentem be a helyiségbe, s meglepődve találtam szembe magam 2 Feketével.

- Hoppá, a híres justin Bieber!- mondta nevetve egy kopasz néger fickó, s a haverja is felnevetett.

- Hm, nem is tudtam, hogy így elterjedt a nevem, hogy még az ilyen nyomorékok is ismernek, mint ti.- vettem elő pisztolyom.

- Bekeményítünk?- vették elő ők is a gyilkos eszközt.

- Adjátok ide a lányt!- szűrtem ki fogaim között a szavakat.

- Pff, jó kis cicusod van, szerintem az ágyban is jó lehet.

Erre a kijelentésre nekem se kellett több a néger férfinak belelődtem a lábába, a másik is lőtt egyet, de szerencsére nem talált el, én gyorsabb voltam, s így a hasába sikerült céloznom, mire ő is kifeküdt, s a társa mellette ordibált a fájdalomtól. Felszaladtam az emeletre, majd betörtem azt a szoba ajtót, ahol a szerelmem volt. Az ablaknál állt, s mintha az idő teljesen lelassult volna. Megfordult, majd karjaimba vetette magát. Szeme tele volt könnyekkel, én csak mosolyogva kémleltem, akit már 2 éve nem láttam.

- Itt vagyok, szerelmem!- megfogtam az állát és érékien megcsókoltam. hangos zaj, lövéseket lehetett hallani, mintha egy kisebb háborúba csöppentünk volna.

Megfogtam szerelmem kezét és sietve futottunk le a lépcsőn, de valaki megzavart a cselekedetembe.

- Ha megmozdultok, megölöm a lányt!- kiabálta az egyik néger, majd még sok-sok társa vett minket körbe.

- Mit akartok?- kérdeztem idegesen, éreztem, ahogy Eli egyre erősebben szorítja a kezemet.

- Mi csak vastag pénzt kapunk, szóval. Nem akarunk senkit bántani. Nekünk csak a szépséges kell.- nézett végig a barátnőmön.

- Csak a holtestemen keresztül, majd elővettem a fegyvert, s belelődtem a lábába, majd Eli-t kézen fogva kifutottunk a házból. Egyenesen az erdőbe.


A skacok már mentek támadni őket, közben én is lőttem pár embert, de nem nagyon szándékoztam megijeszteni a szerelmem, ezért inkább a skacokra hagytam, s mi menekültünk az erdőbe. Remélem semmi bajuk nem lesz, mert azt nem tudnám elviselni, hisz miattam vannak itt. Csak futottunk a szerelmemmel, majd egy kisebb pataknál megálltunk.

- Justin! Ne álljatok meg!- kiabálták a többiek.

- Eli, most figyelj rám. Búj el a közelbe valahol, de olyan helye, ahol nem vesznek észre.- fogtam meg a fejét és mélyen a szemébe néztem.

- Veled mi lesz?- kérdezte remegve.

- Figyelj, muszáj segítenem a skacoknak, mert mind miattam jöttek el, nem tudnám elviselni, ha valami történne velük.

- Justin..- gördült ki egy könnycsepp az édes barna szemeiből.

- Kérlek, ne sírj. Nem lesz semmi bajom, ígérem. Adok neked egy fegyvert- vettem ki a pólóm alól, ha bármi baj van, akkor használd, de ne menj messzire hogy hamar megtaláljuk egymást.

- Rendben- remegő kézzel tette el a fegyver. Fejét megfogva érzéki csókot adtam neki.

- Szeretlek- leheltem ajkaiba.

- Én is szeretlek!- adott egy utolsó csókot, majd elment.

Elbújtam a fa mögé, mert már közeledtek, mindenki utánunk jött, mert nagyon akarják Elit. Már láttam őket lőttem az ellenséget, s ők is lőttek. A társaim is gyilkolták az ellenséget. Mindenhol csak a golyó hangját lehetett hallani, pár ember a kis tóba zuhant, de féltem, hogy El-t el ne veszítsem. A gondolataim nagyon nem itt voltak, hanem a szerelmem körül, így párszor majdnem eltaláltak, de szerencsére Austin mindig jókor volt jó helyen, így arrébb lökött.

- Lassan távolodj, keresd meg Elizát!- kiabálta nekem, közben fedezett.

- Nem tehetem, mert muszáj nektek segítenem!- én is kiabáltam vissza, majd kiontottam egy négernek az életét.

- Kussolj, menj a szerelmedért! Nem azért csináltuk eddig, hogy megint elveszítsük!

- Köszönöm!- adtam át neki a szerencse medálomat, majd erdőbe futottam. A golyók hangja egyre halkabb lett, már a tó végénél jártam, de Elit nem találtam sehol.

- Esetleg Elit keresed?- nevetett egy ismerős hang, majd megfordultam, s a saját bátyámmal találtam magam szembe. Teljesen lefagytam.

- Ezt mire véljem?- kérdeztem zavarodottan.

- Tudod,- szívott a cigijébe- én szerveztem ezt az egészet!- mondta ki lazán, de közben idegesen.

- Mi van? Te csak viccel!- túrtam bele hajamba.

- Nem! Mert ez a ribanc elrontott mindent!- kiabálta hangosan.

- Mit rontott el?- kiabáltam neki vissza

- Minket! teljesen megváltoztál mióta azzal a csajjal vagy!

- Minket,- nevettem fel gúnyosan- olyan már réges-rég nem létezik, hogy minket! Emlékezz csak vissza, hogy mi történt!

- Nem igaz!

- De, igaz! Itt hagytál, amikor apát megölték! 15 éves kölyök voltam, s fogalmam se volt a dolgokról, röviden, én kaptam meg a vezetőséget! 15 évesen, érted? még csak egy gyerek voltam, hamar fel kellett nőnöm! De után te mit is csináltál? ja, igen emlékszem már rá! Lefeküdtél az akkor barátnőmmel! utána meg a pofámba vágtad, majd nevetve eltávoztál azzal a mondattal, hogy csinálj azt amit akar, szaros! Ez volt az utolsó mondatod, majd hirtelen 4 év után elteltével itt vagy!

- Oh, hagyjuk már a múltat..- forgatta meg a szemeit.

- Úgy volt, hogy segítesz, nem?- háborodtam fel.- De te most így egyik pillanatról a másikra a másik oldalra állsz! Szánalmas féreg vagy!

- Tudod, nem az egyik pillanatról a másikra álltam az ellenség oldalára, hanem én szerveztem az egészet.- nevetett fel.









Sziasztok!!

Köszönöm szépen a komikat és a feliratkozókat! Nagyon édesek vagytok!! *.* :DD Ne haragudjatok, hogy ez a rész ilyen kis rövidke lett, de eléggé rég volt rész, s már nem szerettem volna tovább húzni, de remélem ez is tetszik nektek! Pusziii!

2.évad 3.rész

- Eli! Hol vagy! mit műveltek veled?

- Justin, nem tudom, de kérlek segíts!- fájdalmasan hallottam síró hangját.- Le kell tennem, mert jönnek!- s ezzel ki is nyomta a telefont.

Boldog voltam. 1 hét után boldog voltam, hogy hallottam édes hangját, de szomorú is voltam, mert nem tudok neki segíteni, de közben a düh is bennem volt, mert bennem van, hogy megölöm, aki elrabolta a szerelmem. telefonomat az ágyhoz vágtam és egy nagyot kiáltottam, mire Austin egyből be is jött.

- Mi történt?- kérdezte ijedten.

- Beszéltem Elivel, s nem tudom, hogy merre és egyáltalán mit tegyek. Az én hibám az egész, hogy ő ott van. Nem fogom sose megbocsájtani magamnak, ha valami baja esett.

- Tudod, ha nem itt sajnáltatnád magad, hanem esetleg tennél is valamit, hogy közelebb kerülj hozzá, akkor többet érnél el, mint hogy itt sírsz.- emelte fel hangját barátom.

- Teljesen igazad van! Most rögtön szólni fogok Nick-nek, hogy készen állok, hogy keressem Elit.

Teljesen új erőre kaptam, ahogy hallottam a szerelmem hangját, mintha a szívem teljes szeretettel dobogna. Egyből tárcsáztam Nick számát, majd közöltem vele, hogy most rögtön oda megyek hozzá. 25 perc alatt már a kocsim a háza előtt állt. Kellett bátyámnak 15 perc mire a seggét betolta a kocsimba.

- Mi tartott ilyen sokáig?- kérdeztem idegesen.

- Csajoztam. Na, mond.

- Én is beszállok.

- Készen állasz rá, hogy te is velünk keresd Elit?

- Teljesen.

- Jól van, de figyelmeztetlek, hogy azt csinálsz, amit én mondok!  Megértetted?- mondta egy kicsit fenyegetően,

- Persze.- mondtam nyugodtan.

- Ok, de most húzok, cső!- vágta be idegesen az ajtót. Valami nagyon felhúzhatta, de nem izgat.

Valami nagy érzés járta át a szívemet, hogy Elivel beszéltem. A remény mérőm a legmagasabb szinten van. Csak úgy száguldottam a kocsimmal. Enimen hangja csak úgy dübörgött a kocsimban, valami miatt boldog lettem, de közben féltem is a szerelmem, de legalább már tudom, hogy nem bántották, s majd még keresni fogom. Valami elmondhatatlan érzés kavarok bennem, de a zene jobban rásegít, hogy a hangulatom még jobb legyen.

Picture me guitting, now draw a circle and put a line throught it, slut
( Képzeld el, hogy abbahagyom, most rajzolj köré egy kört és vésd az eszedbe, ribanc)
It's survival of what?
( Ez a túlélés, mi?)

Enimen hibátlan hangja énekelte ezeket a sorokat, majd torkom minden erejéből énekelni kezdtem a csajt.

- This is survival of the fittest
( Ez az ahol a legalkalmozkodóbb éli túl)
This is do or die
( Ez az ahol cselekszel vagy meghalsz)
This is winner takes is tall
( Ez az ahol a nyertes visz mindent)
So take it all
So take it all
( Szó szerint mindent)

Énekeltem ezeket a sorokat, mert itt én leszek a győztes, mert én fogom megölni, aki elrabolta a szerelmemet. A zene dübörgött a dobhártyámba, de nem érdekelt, mert most teljesen fel vagyok pörögve. A fák csak színes fénycsíkokként mentek el mellettem, most nem érdekelt, hogy mennyivel megyek, szabadnak éreztem magam. Élveztem a zenét, szeretetet, erőmet, és hogy megtalálom Elit. Száguldottam, mint egy szabad madár, majd arra lettem figyelmes, hogy a telefonom a földre esik. Másodperceken belül csúszva parkoltam le, itt úgyse járnak kocsik, majd a zenét is kikapcsoltam, s majd a rezgő telefonomat felvettem. Elhúztam a kis nyíllat, majd fogadtam Nick-et.

- Mond.- mondtam nyugodtan.

- Csoda, hogy fel bírtad venni. Most hívlak 6-ra. Nővel voltál?- éreztem, ahogy elmosolyodik.

- Nem.- adtam egyszerű választ.

- Pedig nem ártana, tuti, hogy szűkös agy lent. Eli nem tudná meg, vagyis kéne neked egy kis kikapcsolódás, mert a végén még nem fogod tudni használni. Ha gondolod küldök neked valakit.

- Nekem csak Eli kell, nem érdekel, ha nem fogom tudni használni a faszomat, de hidd el, hogy Elinek sikerülne beindítania a pici Justint, szóval kopj le ezekkel a kurva idegesítő szövegeiddel, mert egyáltalán nem érdekel semmilyen csaj. Mond, hogy miért hívtál.

- Eddig a feketékhez küldtem embereket, mert az is lehet, hogy náluk van Eli. Most azt nyomozom, hogy Eli kivel lehetett kapcsolatban valamelyik bandából, de páran azt állítják, hogy a szerelmed a fekete mezőn van.

- Mennyi embert küldtél a fekete mezőre?

- Inkább úgy mondanám, hogy a csapatból úgy 15-en maradtak itt. Szerintem te is menj utánuk, mert nagyon biztos az állás, hogy ott van.

- Mi van? Te az egész emberünket elküldted Californiába?- förmedtem rá.- és azt akarod, hogy én is menjek? Mennyi bizonyíték van, hogy a Feketéknél van, ha?- kiabáltam a telefonba.

- Nagyon sok!- mondta nyugodtan.- Figyelj, kaptunk még régebben egy videót, s azon a megfigyeltünk a környezetet.

- Látni akarom a videót.

- Azt a videót magukkal vitték a többiek, de biztos hazudok.

- Jól van, ne haragudj. Rendben, akkor holnap indulok is Los Angeles-be.

- Semmi baj tesó, akkor később átküldöm az információkat.- majd le is tette a telefont.



Mindent eltettem, ami az útra kell. Austin nem nagyon örül neki, hogy elmegyek, mert szerinte Nick hazudok, s sikeresen összevesztem vele, mert az is lehet, hogy ő hazudik nekem, mert amikor a kirándulásra mentem Elivel, akkor tett rá pár pozitív megjegyzést, szóval inkább a bátyámnak hiszek, mint neki. Már lassan 1 órája vezetek, mire a telefonom el kezdet eszeveszetten csörögni. A készülék képernyőjén Austin neve díszelgett.

- Mond!

- Nick hazudott neked! Most rögtön fordulj vissza!- mondta idegesen a telefonba.

- Ja, persze. cső.- rávágtam a telefont, hogy a saját bátyám hazudik nekem? Biztos nem. Végül is Nick nem olyan, aki ennyire segítene keresni. Lehet, hogy mindvégig csak szívatott? vagy inkább Austin szívat? Már azt se tudom, hogy ki mond igazat. Megálltam az úttest szélén, s csak ott ültem, vártam, hogy valami jelet kapjak, végül a telefonom megint csörgött, de most Eli neve volt a képernyőn.

- Szerelmem! Jól vagy? Nem esett semmi bajod?

- Justin! Nem, nincs semmi bajom, de nagyon félek tőlük!- mondta sírva.

- Hozzád értek?- kérdeztem feszülten.


Elizabeth Diamond szemszöge


Épp válaszolni készültem volna Justinnak, de halottam, ahogy valaki nyitja az ajtót, telefonomat gyorsan az ágy alá löktem, nehogy elvegyék, mert Justin az utolsó esélyem, hogy segítsen rajtam.

- Kivel beszélsz?- kérdezte idegesen egy néger borostás fickó, őt még ideáig nem is láttam.

- Senkivel.- nyögtem ki félve.

A fickó körbenézet, s tekintette rajtam állt meg. Kicsit felkuncogott.

- Tudod, hiába rinyálsz itt, mert senki nem fog megtalálni, hisz az erdő közepén vagyunk. Senki nem fog megtalálni, mert mindenki azt hiszi, hogy Californiában vagy.- nevetett fel, majd lassan sétált ki.

Justin is Los Angelesben van? Messze tőlem? Egy könnycsepp gördült ki az arcomon. Telefonom után mentem, majd az ágy alá kúszva sok port felszedve megtaláltam.

- Justin!- mondtam sírva.

- Szerelmem! Egy órányira vagyok Stratfordtól, s már tudom, hogy merre lehetsz. Írd le, hogy mit látsz a szobában.

- Egy emeletes faházban vagyok. Minden fából van. Egy ablak van a szobába, amin nincs rács, mert ha leugrok meghallok, az ablak alatt egy nagy kutya van, ami mindig ugat, ha kinézek. Egy ágy van a szobában, s a szobában van egy fürdőszoba is. Van még gardrób. más nincs. De még van egy kép, amin egy fiatal nő van, aki fogja a fiát.

- Akkor tudom hol vagy. Figy...- de a vonal megszakadt, szerintem Justinnak szakadt meg, mert nekem van térerőm és mindenem.

Remélni tudom, hogy szerelmem hamarosan itt lesz értem.

 

Sziasztok! 

Köszönöm szépen a komikat, feliratkozókat! Köszönöm! Imádlak titeket! <3 Szerencsére már Eli is feltűnt! :) Garantálni tudom, hogy a következő rész izgalmakkal lesz tele! :) Mindenki élvezze ki a szünetet! 

Puszi: Enchil

2. évad 2. rész

Nem nagyon bízok Nick-ben, de ő maradt, aki tud nekem segíteni, mert 2 évig elzártak a külvilágtól, ami azt jelenti, hogy most semmit nem tudok tenni. Szépen mindenki hallgatva várta, hogy akkor mi lesz, de még én magam se tudom.

- Akkor?- kérdeztem halkan.

- Justin, tudom, hogy most nincs erőd ehhez. A kisebb dolgokat megbeszélem a skacokkal. A fontosabb dolgokat, majd ketten megbeszéljük.

- Jól van, köszönöm.- tettem kezemet a vállára.- Addig megyek egy kicsit sétálni.


Az ég szürke, s a tenger hideg hullámai játszadoznak a parton. Én? És én mit csinálok? Semmit, semmit nem tudok tenni, hogy megmentsem a szerelmem. De nem, én inkább itt sétálgatok a parton, de semmit nem tudok tenni, mert nem tudok cselekedni, mert a mostani helyzetet nem tudom, hogy milyen veszélyesek. Az én hibám ez az egész, nem kellett volna, hogy szerelmes legyek belé, de már késő. Tenni fogok azért, hogy megtaláljam őt, de ha valami baja esett, nem tudom mit fogok csinálni.
Nick iránt is vannak kétségeim, hisz ő a 2 év alatt egyszer se kereset, s nem értem, hogy miért segít nekem, hisz sose volt az a fajta, aki a tesójának segít, ha valami baj van a női ügyeivel, mert ő mindig azt csámcsogja a fülembe, hogy első a megbízás, vevő, munka. A nők csak a szexre jók, de szerintem a szerelem is nagyon fontos. De remélem, hogy most bízhatok benne.

Már az ég sötétre váltott, hideg szellő öleli a testem, s én még mindig itt vagyok a parton. Semmit nem tettem ezen a napon, hogy valami nyomot találjak a szerelmem iránt, csak itt ültem egész nap. Erőt vettem magamon, majd lassan elindultam haza, ahol a szerelmem nem vár boldogan.



- Azt hittem, hogy már öngyilkos lettél!- viccelt Nick, amire csak egy cinikus nevetést küldtem.- Gyere, üllj ide- mutatott maga elé a székre.

- Van valami? - kérdeztem halkan.

- Justin! ne legyél már egy nő miatt ilyen sebezhető és puhány! megéri neked?- kérdezte ingerülten a bátyám.

- Van valami?- kérdeztem meg ismét.

- Mindig is ettől féltem, hogy ilyen leszel, de majd én megtanítalak arra, hogy egyetlen hülye kurva se éri meg, hogy magad alatt legyél!- csattant fel.

- Te ne merészelj így beszélni róla!- húztam be egyet Nick-nek.- Ha még egyszer ilyet merészelsz mondani Elire, meg-ölek!- löktem vissza a fotelba.- Inkább nyögd ki, hogy milyen infóid vannak.

- Így kell bánni azzal, aki segít neked?- nevetett fel, de számomra egyáltalán nem volt vicces.

- Ha csak buliként veszed fel az egészet, akkor húzz a faszba.- mutattam az ajtó felé.

- Jól van, akkor mondom az információkat.

- Végre!- ültem vissza, ahol eddig voltam.

- Akik miatt sikerül a hűvösre jutni, szóval ők rabolták el a csajod, de az a cumi, hogy szövetkeztek több bandával, mint például a Feketék! Tudod, hogy ők a legjobbak, legveszélyesebbek. Gondold át, hogy megéri neked, hogy elveszíts azokat az embereket, akik megtanítottak, hogyan élj, s akik mindig melletted lesznek!- majd kilépett az ajtón, amire nem rég mutattam.

Most teljesen káosz van a fejemben, mert igaza van Nick-nek, hogy elveszíthetem azokat, akikre mindig mellettem vannak, de én szeretem Eli-t, s ő nagyon fontos számomra, de vele nem leszek együtt örökre. Inkább elintézek pár ügyet, hogy eltereljem a gondolataim. Felhívóm Austint, hogy segítsen nekem, mert ő legalább megérti, hogy szerelmes vagyok.

- Szia Justin.- köszönt a készülékbe kedvesen.

- Át tudsz jönni segíteni?

- Neked bármikor tesó.- nevetett halkan.- Akkor indulok is. Szia.

- Szia.- majd kinyomtam a telefont.

Csak ültem a sötét szobába, s csak vártam. Vártam a haveromat, de inkább a szerelmemet vártam, hogy hátha csak bejön, s elmeséli, hogy csak viccelt velem, mert meg akarta tudni, hogy mennyire szeretem, reménykedtem benne. Gondolataim elmerülését a lámpa vakító fénye zavarta meg. Szemeim fájdalmasan reagáltak a fényre.

- Justin!- jött oda Austin.- Minden rendben van veled?

- Persze.- épp, hogy hangom hallani lehetett.

- Hülye kérdés volt. Tudom, hogy mit érzel.- veregette meg a vállam.- ha szeretnél valakinek erről beszélni, itt vagyok.

- Köszönöm, de nem azért hívtalak, hanem az elmúlt 2 évről mindent kérek, hogy mi történt, milyen dolgokat nem tudtatok elintézni. Meg ilyenek.

- Rendben, minden fontos információt hoztam magammal.

- Akkor kezdjünk neki.- ültem át az asztalhoz.- Sok munka van?

- El se tudod képzelni, hogy mennyi.- majd elém vágott két jó vastag mappát, amik megfelelnek 100 oldalas könyvnek is, ha nem több.

- Tyúú, azért kevesebbet képzeltem el.

- Hát, 2 év...


Már az óra lassan üti a hajnali 2-őt, de még mindig vannak papírok. Szerencsére a legfontosabbakat sikerült elintéznem. A fegyverek szállítását, drogok kihordását, mind sikerült elintézni, de csak azokat, akik nagyobb mennyiségűt rendeltek, meg az olyan dolgokat, amiket a többiek nélkülem nem tudtak elintézni. A szállítás is elkezdődött, az egész 1 hét alatt meg lesz, ha addigra le nem bukunk, mert most tutira figyelnek engem a zsaruk, de már óvatosabb vagyok, mint régebben. A szemeim, majd leragadnak, de muszáj ezt még ma befejeznünk, szerencsére kevesebbet gondoltam Elire, de belül fáj, hogy nem tudom mi van vele.

- Hé!- lökött oldalba haverom.

- Igen?- néztem rá fáradtan.

- Látom nem figyeltél.  Inkább menj aludni. Ezeket már én is el tudom intézni egyedül.- mosolygott rám.

- Nem akarlak terhelni, inkább te menj aludni.

- Szerintem fel se fogtad, hogy azon a papíron mi áll, mert már öt perce a kezedbe fogod. Mondom, menj aludni. ezeket sikerül elintéznem egyedül is, nem sok már.

- Jól van. Köszönöm.- mosolyogtam rá, majd felálltam és elindultam a szobám elé, de mielőtt beléptem a szobámba közöltem valamit Austinnal.- Figyelj!

- Hm?- fordult felém fáradt tekintetével.

- Amikor megnéztem, hogy kik kerestek az elmúlt években, körülbelül 3 hete Katherina hívót.

- Mi?- tágultak ki a szemei.- Miért?

- Nem tudom, mert nem hívtam vissza. Na, de megyek aludni.

- Jó éjt tesó.- erre egy halván mosolyt küldtem vissza.


Az ágyamra dőltem, s a képeket kezdtem el nézni a telefonomba. nagyon sok közös képünk van Eli-vel. olyan aranyos, hogy muszáj volt kuncognom néhány képen. Most, hogy nincs velem, ürességet érzek teljesen, a szívemben és a körülöttem lévő dolgokban is, de az élet megy tovább, de számomra megállt, mert nekem ő az elemem az órámba, s csak remélni tudom, hogy minden rendben van vele. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.



Reggel a telefonom morajló hangjára keltem fel, majd álmos hangon nyögtem valamit a készülékbe.

- Igen?

- Szia Justin!- kuncogott bele egy női hang, aki Katherina volt. Egyből felébredtem, ahogy meghallottam a hangját.

- Mit akarsz?

- Tudod, hiányzik az együtt töltött időnk.

- Hagyjál engem békén, mert nem érdekel.- mondtam idegesen a telefonba.

- Nem ezért hívtalak, hanem, hogy egy fontos információt közöljek veled, ami szerintem téged is érdekel.- pár perc csönd állt be közénk. Vártam, hogy mondjon valamit, de csak suttogást hallottam.- mennem kell, majd később hívlak.- mondta idegesen, majd csak a pityegést hallottam.

Rendbe tettem magam, majd a konyhába mentem, ahol kedves barátom reggelit készített nekem.

- Olyan vagy, mint egy háziasszony.- nevettem fel.

- Csak foglalkozok a haverommal.- kuncogott fel.- Gyere, egyél, mert éhen halsz a végén.

Reggelizés közben tanakodtam azon, hogy elmondjam-e Austinnak, hogy ki hívót, majd úgy döntöttem, hogy semmi veszteségem nem lehet, ha elmondom neki.

- Képzeld, reggel hívtak.

- Na?- csillogtak fel szemei.- Van valami hír Eliről?

- Sajnos nem, hanem Katherina volt.

- Mi van? Szerintem ne foglalkozz vele, mert csak szexet akarna. te is tudod, hogy milyen, évek múltán mindig megkeresi az exeit, hogy egy jót basszon velük.

- Ez végül is igaz. De nem is foglalkoztat.


Délután

Nick elindított kutató egységeket Eli után. Mindenki más fele ment, engem pedig itt marasztalt, mert szerinte most csak felesleges lennék oda, lehet igaza van, de nekem nagyon gyanús a bátyám, vagy csak már én vagyok tiszta hülye. Szegény Austin ma még nem is aludt, s most itt dekkol velem a parton.

- És milyen az idő?- szakítja meg a 20 perces csendet.

- Szerintem te is látod.- mondom oda neki flegmán.

- Szerintem kicsit hűvös van.- mondja halkan.

- Ne haragudj.- lököm meg.

- Semmi- nevet fel.- Mi lenne, ha elmennénk lőni egyet, mert az mindig jobb kedve derít téged.

- Nem is rossz ötlet, benne vagyok- pattanok fel, majd indulunk is.



Erdő közepén dobozokat állítottunk fel, s azokat célozgattuk. Emlékszek erre a helyre, ahol Eli fogott fegyvert legelsőnek a kezében,s megmentette az életemet, menyire büszke voltam rá, hogy ilyen csodás barátnőm van.

- Justin!- kiabált fel Austin.- Majdnem eltaláltál!- kapott a szívéhez.

- Úristen. Jól vagy! Észre se vettelek.

- Csak azt ne mond, hogy itt is valami emlék köt Elihez.- forgatta meg a szemeit.

- Pedig, itt lőtt legelsőnek, amikor megmentette az életemet.- mosolyodtam el.

- Hé! Semmi baj nem lesz!

- Inkább mi is keressük Elit, mert valahogy nem bízok már Nick-ben.- ráztam a fejem.

- Nem vagy egyedül.

Útnak indultunk, közben barátom elmesélt még pár információt, amit tegnap sikerült szereznie. meglepő dolgokat tudtam meg, de ami nagyon zavar, hogy a Feketék miért vannak képben, hisz 4 éve semmit nem tudunk egymásról.


Már az ágyban fekszem, Austin megtalálta Eli nyakláncát. Most egy szikra élet fel bennem, hogy lehet a szerelmem is elő fog kerülni. Telefonom névjegyzékeit görgetem lefele, majd meglátok egy nevet, amin a szívem gyorsan, de közben fájdalmasan erősen dobog. Szerelmem<3 A nevére kattintok. A képen ő és én vagyunk, egy közös kép rólunk, majd a Hívás feliratra nyomok ujjammal. A telefon kicseng, s valaki felveszi.

- Justin! Kérlek segíts!





Sziasztok!

Most hamar érkeztem! :) A komikat nagyon szépen köszönöm! <3 Aranyosak vagytok! :) És köszönöm az 5 feliratkozott! :3 Remélem bővülni fogunk még! :)  A rész.. hamarosan felbukkan Eli is:)) Most ez a rész kicsit unalmas, de hamarosan felpörögnek a dolgok! :)  Blogokat nyugodtan küldjetek vállalok linkcserét! :))

PS: A fejlécet köszönöm szépen Vivienek! :))

2. évad 1. rész

Justin Bieber szemszöge


Eli ebben a hónapban nem írt nekem levelet, de azt is írta, hogy nincs sok ideje, mert dolgozok, s nem is egy helyen. Kicsit féltem, hogy nem vagyok mellette. Sokszor előfordult már bennem az az érzés, hogy lehet, hogy nem szeret, hanem már valaki más van a szívében, de ő mindig leírta, hogy mennyire szeret, s hogy megvár engem. Holnap engednek ki engem, de valamiért borzasztó érzésem van, hogy valami rossz fog történni, de szerintem csak be beszélem itt magamnak, mert annyira hiányzik a szerelmem.


Kiszabadulás Napja

A nő szép lassan adja vissza az elkobzott tárgyakat, már a combomat ütögetem, mert alig várom, hogy szerelmemet a karjaimban érezzem. s megcsókoljam. Megkaptam a telefonom, s a nyakláncom. Betettem a kártyát a készülékbe és egyből be is kapcsoltam, 30 nem fogadott hívás. Persze, hogy ügyfelek, de egy neven megakadt a nevem Katherina. Vajon ő mit akarhatott tőlem, de nem is olyan rég hívott. Nem foglalkoztam vele. Zsebembe helyeztem a telefont, s örömmel indultam ki a börtönből.

Itt állok a börtön ajtaja előtt, s keresem a szerelmemet, de helyette a haveromat Austin-t látom. Vegyes érzelmek kavarodtak fel bennem. Lehet, hogy történt Eli-vel valami, de az is lehet, hogy egy bulit rendezett nekem, de már hetek óta nagyon-nagyon rossz érzésem van. Keserű mosollyal mentem haveromhoz, majd lepacsiztunk, s végül kocsiba ülve indultunk is.

- Hiányoztál!- mosolyodott el.

- Hát még ti, de főleg Eli. Ő hol van most?- tértem a lényegre.

- Öhmm.. Am...

- Mi történt vele?- kérdeztem félve.

- Mi? Dehogy. Csak meglepetést csinál neked.- vakarta meg idegesen fejét.

- Tényleg?- nevettem fel.- De édes. Történt valami változás?

Barátom komolyra változott, majd torkát megköszörülve beszélni kezdett.

- Több mint gondolnád. Sokat próbálkoztak mialatt nem voltál köztünk, de ami rosszabb, hogy egyre többen és többen. Alig bírtunk velük.

- Eli ebből valamit észrevett?

- Nem hiszem, de most hatalmas káosz van nálunk, ami azt jelenti, hogy nem kis munkád van.- húzta el a száját.

- Ajh- hajtottam hátra a fejem.- úgy terveztem, hogy kiszabadulok és elviszem Elit Miami-ba, de ennek fuccsoltak. És miért a törzshelyre hoztál?

- Hát ennek rendesen.- állította le a motort.- Mielőtt bemész.. mondanom kell valamit. De ígérd meg, hogy nem leszel dührohamos.

- Mondjad.- kezdtem türelmetlenkedni.

- Eli igazából azért nem jött eléd, mert elrabolták.

Alig bírtam felfogni, amit mondott nekem. Hajamba túrtam, tudtam, tudtam, hogy történt vele valami, de erre egyáltalán nem számítottam. Kitéptem a kocsi ajtaját, s száguldottam be.

- Hol van?- kiabáltam teljes erőmből, közben mindet felborítottam, ami az utamba került.

- Justin! nyugodj le!- emelte fel hangját Brad.

- Hogy a faszomba nyugodjak le, ha nincs itt? És ha valami baja van? és ha nem él?- szinte már a hangszálam elszakadt olyan hangosan kiabáltam.

- Nyugodj le, vagy addig semmit nem mondunk!

- Jól van, mi történt?- szűrtem ki idegesen fogaim közt.

- Pontosabban 1 hete rabolták el. Még mi se tudjuk, hogy mi történt vele, kerestük, de semmi nyomott nem találtunk, szóval semmit nem tudunk róla.

- Nem hiszek nektek!- kiabáltam újra.

- Justin!- Austin sajnálkozó hangja csapott meg.

- Hol van?- kiabáltam torkom szakadtából. 

- Fejezd be! Mert az hangoskodással és a csapkodással semmit nem oldasz meg!- kiabált vissza kedves haverom. 

- Nem érdekel! Tudod, hogy mennyire vártam arra, hogy újra lássam?- túrtam idegesen a hajamba, majd az agyam kattogni kezdett.

Minden emlék előjött újra és újra. már napok óta semmi hír nincs róla, azt mondják a fiúk. Annyira vártam már, hogy újra megcsókoljam, öleljem. És vajon, hogy nézhet ki? Biztos most is olyan gyönyörű, mint amikor utoljára láttam. Amikor elsőnek mentettem meg, akkor éreztem iránta valamit, de még magamnak se mertem bevallani. Muszáj cselekednem, amit most meg is teszek. 

- Valami ötlet, hogy ki rabolta el?- nézetem körbe a fiúkon, de persze mindenki úgy nézett rám, mint egy zombira

- Nekem van!- lépett elő Nick.

- Hallgatlak!- léptem hozzá közelebb.

- A nagykutya nem halt meg, amikor elhoztuk az árút. Ő hívta a zsarukat.

Basszus! Pedig teljesen abban a hittben éltem, hogy ő is meghalt, de ezek szerint egy hatalmasat tévedtem. Akkor nincs más lehetőségünk, minthogy minden haragomat eltéve a bátyám segítségét kérjem. 

- Akkor- köszörültem meg a torkomat- tudsz nekem segíteni, hogy megtaláljam?

- Segítek, de tudod, hogy veszélyes lesz, ami rosszabb, hogy ez lesz a legveszélyesebb.- nézett komolyan a szemembe. 

- Bármilyen kockázatot vállalok, hogy megtaláljam őt!

- Emlékszel, hogy régen mit fogadtunk meg?- egy fura pillantást vettem felé, mert nem emlékszem.- Amikor elkezdtük ezt az egészet.- itt már kezdem ideges lenni.- Azt ígértük meg egymásnak, hogy egyetlen nő miatt se kockáztatjuk az életünket. Justin, fontos vagy nekem, mert az öcsém vagy! Jól gondold át, hogy tényleg akarod-e ezt, mert az is lehet, hogy ő előkerül, de te nem.

- Arra emlékszel, hogy azt is megígértük egymásnak, hogy soha, de soha nem hagyjuk egymást cserben egyetlen nő miatt se!- kicsit már forrtam a dühtől.- Szarban hagytál, amikor még csak egy taknyos pöcs voltam! Ők- mutattam végig rajtuk- Tudod, ők tanítottak mindenre! nekik köszönhetem, hogy majdnem olyan jó vagyok, mint régen apánk volt!  

- Ne hozd fel a múltat!- nézett rám idegesen.

- Te hoztad fel, én csak folytattam. Akkor segítesz?

- Persze!- lökött egy féloldalas mosolyt.

Sziasztok! 

Végre megérkezett a második évad első része! Hát, remélni tudom, hogy tetszik nektek. A komikat köszönöm, édessek vagytok! És most is nagy örömmel várom őket. Puszii! :)) 

Tralier

Sziasztok!

Végre megérkezett a videó, ami azt jelenti, hogy hamarosan érkezik az első rész is, de addig nézzétek a videót, ami remélem tetszik! Puszi nektek drágák! És komikat szeretettel várom. :) ( videót Dark Shadow-ra kattintva nézhetitek meg.

Dark Shadow